Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

kiverik a magját« A pállitás

9 f'Hlesztés a magvas kivé

k rakásba állongatásával megy /magvas részekkel lefelé/, kint a szabadban, majd miután a magvak megfülledtek, otthon ä szétoldott kivéket markokba oszt áák és földreteritett ponyva felett a magvas végeket asztal lábához vagy szék lábához veregetik, vagy ki sulykolják, ezután kap kettős kötést ez a kéve is, és kerül az áztatóba« A nagyobb, mozgó vizekben /Sajó, Bódva, Hernád, Bodrog/, a part közelében való áztatás volt mindig a legtökéletesebb, a meg-megujnlé9 friss viz az ázó kender rothadó kéreganyagát jól tisztitotta

9 később a szösz fonása kellemesebb volt, nem csipte annyira a nyelvet« Gyakoribb, s még napjainkban is szokásos a kenderáztató tavakban és tócsákban /"mocsolya"/ való áztatás« Ha akkora a vízterület., hogy egy«» szerre több kivé kender áztatható, vízszintesen leszoritható karók /Északborsodbani "eserepcsikók", Délborsodbáns "cipka" karók/ közt akár 2o«25 kivét is összetarthatnak, a két-két cserepcsik, illetőleg cipka végeinek szoros összekötözésével — ma már a csökkent kendertermelés miatt ez a nagybani áztatás egyre ritkábbá válik» A nagy vizbe bocsátott sok kivét a széleken függőlegesen levert karók közé is szorították, leküvelték, lesaralták. A mocsolyákban a kendert kötetlenül szokták . kivénkiint elhelyezni p le sár alni 9 lekövelni« Az ázás ideje mindig a viztől, ~ s már kevésbé az időjárástól — függött« A folyó vizbeni áztatás 2«3 hétig is eltarthatott, az álló vizben egy hétnél tul ritkán áztatnak» Inkább a magvasát, mert a magvas kender kérge vastagabb« Az áztatást magát őszre vagy télre nem szokták hagyni« A maiak is hangsúlyozzák, hogy nagyon vigyázni kell az •áztatás kellő mértékére« Ha tulhamar veszik, vagyis: "hányják" ki a kendert, a törés, tilolás igen nehezen megy^ nem tudják lerágatni tökéletesen a kender kérgét /hársát, nádját, bürkét/, rátapad a szálakra, a kender "éles", "ligás" lesz, fonáskór megsebzi a szájat, akadályozza a SZÍVÓS kerégrész a fonal sodrását« Ha pedig tulsokáig ázik a kender, a töréskor, tiloláskor szétszakadnak a szálak, sok marad meg "tiló-