Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 22G tarn«, mer ugy-e ha a becsület odavan, akkor végi mindennek«.' A megkérdezett másik asszony az emiitett csúnya szót nyilván tréfás értelemben használta. Az idős férfiak még őszintébb szavakat eresztettek meg. ••.. Csakúgy gyürkésztük a jányokat.. Jó is vót, de rossz is vót, mindig három lábon álltunk, ha a jányokkal gyürkoztünk. De azér csak nem esett kár a jányokban, mint a városiaknál.

n ".. nyúkáltunk mi, hogyne nyúkáltunk vóna« Mindenki tudta, * hogy kinek szive hova huz, keze-lába oda csusz.. de a becsületre nagyon vigyáztunk... hajjaj, ez nagyon pedáns dolog vót, erre nagyon kellett vigyázni«." A népi erkölcs - minden darabossága mellett - szűk volt« Az ifjúság erotikája nem lehetett öncélú dolog. Egy értelme, egy célja volt: az összeházasodás, vagy legalábbis ennek a keresése. A lányok, legények egymás iránti érdeklődése egyenlő fokon, de más formában jelentkezett. A csinos öltözködés mindkét nem részéről nemcsak a tetszenivágyás«. de az általános illem dolga is volt. De ezen tul másként adták a lányok, másként a legények az érdeklődós jelét. A lányok egymásközti szórakozásaiban nagy szerepük volt a szerelmi jóslásoknak, melyekből az a kíváncsiság csendült ki, hogy ki mikor, kihez megy férjhez, vagy szereti-e az a fiu, akire gondol? Ugyanakkor igen érzékenyen hatott rájuk a guzsaly, az orsó képe. Az orsószár, a guzsaly alakja erotikus hatást váltott ki bennük, még az is lényeges volt, hogy állt a szösz a guzsalyfőn, hogy volt rácsavarva a fonál az orsószárra, maradt-e szösz a guzsalyon« vagy meztelenre le volt-e fonv* a guzsaly«/L.\?5i. oldal«/« A legények iránti érdeklődés nem volt passzív

f nagyon is tevékeny volt« Nemcsak várták a fiukat a fonóba, de oda is varázsolták őket /LCÍ35* old./, a párositó társasjátékokban kiki a magáét-választgatta, aki iránt érdeklődött, vagy versenyben font érte. S egyáltalán, az egész fonóház