Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

rajzi arculatának megfelelően* A megye tájai és néprajzi csoportjai közti eltérések, érintkezések, keveredések még ma is jó lehetőséget adnak a fonóélet jelenségeinek széleskörű, tájbeli összehasonlítására, összefüggő, széles alapot biztosítva a fonóélet területére is kiterjedő néprajzi történeti szintézis számára» Az idevonatkozó adatok kutatását és gyűjtését a megye legjellemzőbb területeire és néprajzi csoportjaira igyekeztem kiterjeszteni, azokra a helyekre, melyeket legtipikusabbaknak jelöltem meg« Felkutatott helységek? a barkóság területén Domaháza, Kissikátor, Hangony^. Szent simon, Borsodszentgyörgy, Borsodnádasd, *•*/ Járdánháza, Bükkmogyorósd, Sajómercse, Sajóvelezd, Sajókaza, Bánhorvát, Bédestapolcsány

f T

ardona, Mályinka} a. szárazvölgyi palócság területén Szuhafő, Dövény, Felsőnyarád, Telekés, Kánó, Imola, Jósvafő; a matyóság három szigete Mezőkövesd, Szentistván, (Tárd; Délbükkainán a Hór— és Lator völgy környező falvai: Cserépfalu, Cserépváralja, Bogács, Szomolya, ' Sály, katorut, Borsodgeszt, Harsány, Ernőd, Mályij* A Bódva völgyében; Borsodszirák, Szendrő, Szendrőlád, Szalonna, Bódvarákó; a Csereháton: Nyomár» Ládbesenyő, Damak* Hegymeg, Martonyi, Bakacaszend, Csenyéte, Fáj; a Hernád-mellékén

t Hernádnémeti-*Bőcs, üjcsanálos, Hernádszurdok, Novajidrány;