Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Jelenkori művelődési politikánk hatása egyre nagyobb erővel mutat­kozik tudományos életünkben. A tu­domány, így a néprajz is, kilép szak­mai elzártságából és egyre mélyeb­ben hatol be a tömegek közé, az ismeretek terjesztésével közvéle­ményt formál, lelkesít, erősíti a dol­gozó nép társadalmi tudatát. A tudomány és a népművelés szempontjainak kapcsolata ma már elengedhetetlen követelmény. Ennek a kettős követelménynek igyekszik megfelelni Lajos Árpád „Borsodi fonó" című néprajzi művé­vel. Ez a könyv, mint tudományos munka, a szerző első kísérlete a le­tűnő paraszti életforma egyik szaka­szának, a fonóéletnek dialektikus ábrázolására. A fonót úgy is mint régi termelési módot, úgy is mint népszokást, egymás kölcsönös tükrö­zésében világítja meg hazánk egyik legváltozatosabb területén, Borsod­ban. Hosszú évek fáradságos gyűjtő­munkájának eredményeit foglalja leíró rendszerbe a megye különböző néprajzi csoportjainak, tájainak összehasonlításával. Ugyanakkor, amidőn a régi fonóélet sok-sok olda­lát világítja meg a házifonás eszkö­zeivel, bonyolult munkameneteivel, örömeivel, szenvedéseivel, a fonás­hoz fűződő népi hagyományokkal, játékokkal, dalokkal, balladákkal, mesékkel, találós mesékkel kutatá­sainak eredményeit egy közös gon­dolatba foglalja: milyen is volt a fonó nő helvzete és szerepe a réari paraszti társadalomban. A szerző művét tudományos érté­kűvé leíró szintézise teszi. A szem­pontok és meglátások csoportosítása, összesítése jól érzékelteti a fonóélet sokrétűségét, mozzanatainak össze­függését, s egyúttal jó alapot ad a fonóélet területét is felölelő néprajzi történeti szintézisnek. A „Borsodi fonó" egyúttal élveze­tes olvasmány is, amellett, hogy a fonóéletet a maga kendőzetlen való­ságában, helyenként nyers őszinte­ségében festi meg. Szakmai szárazság helyett könnyed, színes stílussal van megírva, irodalmi színvonalon. A könyv olvasmányosságát fokozza gazdag adatanyaga (munkafolklór, a fonó költészete, játékvilága, díszes külsőségei). Az adatanyag jó része alkalmas arra is, hogy népi játékcsoportok feldolgozásában színpadi rendezvé­nyekként is szerepeljen. A „Borsodi fonó"-t, mely az „Eszakmagyarországi fonóházak" tervbevett sorozatának első kötete, mind a szakmai tudományos kuta­tók, mind pedig a tárgy iránt érdek­lődő olvasók és a művészeti tömeg­mozgalom munkásainak szíves fi­gyelmébe ajánljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents