Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Aki tudja Meg se mondja. Ekkor a körön kívül járó lány a piros zsebkendőt valamelyik kezébe dugja titkon s tovább éneklik: Én tudom, jól tudóan, Meg se szabadítom. Erre a behunyt szemű lány elindul keresni a piros kendőt, ha e

1 nem »találja kinél van, tovább is a körben marad, aikfiinél pedig a kendő volt, az jár körül a körön, míg a fenti dalt ismétlik. Ha pedig a „hunyó" a kendőt megtalálja, hogy kinél van, akkor az illetőt addig' veri s kergeti a körön kívül, míg a helyére vissza nem tér. Ekkor aztán a megvert, lány megy be a körbe hunyni. (Bóta, 1912.) 11. Két lány összefogva fölemeli a karját, a többi pedig egymás saoknyácskáját fogva átbújik alatta s éneklik: Bújj, bújj zöldág Zöd levelecske, Nyitva van az aranykapu Csak bújjatok rajta. Nyisisd meg leány kapudat, Hadd kerüljem váradat, Várad mellé magadat, Mellé a galambodat. Nem megyek én messzire, Csak a falu végire, Ott se várok sokáig. Csak 24 óráig (Bekölce, 1912.) 12. A fiúk, leányok kezetfogva körbe állanak. Egy a kör közepén áll, míg a többiek dalolják: Fehér liliomszál Ugorj a Dunába, Támaszd meg oldalad Az aranyvillába Mosakodjál meg te, Mert igen mocskos vagy. (A körben álló úgy cselekszik, amint a dalban a többiek kívánják.) Törülközzél meg te, Mert igen vizes vagy. 72