Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

— Ahhoz nincs joga a zsidónak, mert az kincstári malac volt. Már az után pegy' adó nem jár. 8. Gólya Pesta nagy részegen hazamegy este s az asszony nem engedi az ágyra feküdni, hanem azt mondja az urának, feküdjék a kemence padkájára. A palócnak mit volt, mit tennie, oda feküdt hát s elaludt jóízűen. Egyszercsak álmában éjszaka lezuhan a földre s hogy egy percre felébredt, odakiáltja a feleséginek kótyagos fejjel: — Te asszony!... Én puffantam hát? — Dehogy kiéd! — Azér' mondom, mer' akikor mos' szorulnál! 9. Azt mondja egyszer szt. Péter szent Pálnak: — Hallod-e pajtás, eluntam már én itt az ajtóban állani, válts fel, aztán légy te a mennyország kapussá! — Nem lehetek én az mennybéli pajtásom — így felel szent Pál — tudod te jól, hogy én nem tudok írást, oszt idi mindenféli ember jön, urak, papok, még valamelyik valami rossz pakszussal betalál gyünni, oszt ö szent felségétől kikapok. — Sose félj te attul pajtás — így biztatja szent Péter — már én régtű fogva itt állok a kapuba, de még idi se úr, se pap be nem gyütt, mind elmegy az arra a pokolba. (Mikófalva, 1912) (>()