Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Arra aztán összemennek csúfosan, küzdőnek, birkóznak sokáig, de hogy egyik se bírt a másikkal, azt mondja a sárkány: — Hallod-e Elek Sándor, váljál te kék lánggá, én meg veres lánggá! — Nem úgy lesz az — mondja a fiú —, ha' váljál te kék lánggá, én meg veressé. No jó, úgy is lett. Küzködtek ők aztán sokáig egymással így láng képiben, de így se győzhette le egyik a másikat. Ahogy javába viaskodnak, arra száll egy holló nagy krappogva.

5 Odakiáltja neki a sárkány: — Hallod-e te holló, hozzál a szájadban egy kis vizet, ereszd a vörös lángba. Elek Sándor meg erre azt mondja: — Ne hallgass rá, holló komám, ha' eredj, aztán szíjjal a szádba anynyi vizet, amennyi belefér, oszt ereszd a kék lángba, három lovat adok érte. A holló szavát fogadta, egybe odaszállt, teleszítta a száját vízzel, s a kék lángba eresztette. Hát lelkem teremtette, a víz úgy elvette a sárkány erejit, hogy nem bírt semmit se csinálni. Akkor Elek Sándor újra emberré lett, kikapta a kardját a hüvelyiből, sorra levagdosta a sárkánynak mind a huszonnégy fejit. A terhelő szíjjat ennek a lován is megtágította, arra a Nap csak úgy sütött ott is, mint másfele. Elek Sándor most már összekötötte a három lovat, az egyikre ráült, s visszament a két bátyjához. Mikor a korcsmához ér, bemegy egyenesen az estállóba, azt a három lovat, akit a királytól kaptak, kicsapta, a hollónak adta, a sárkányok lovait meg bekötte az istállóba a jászolyhoz. Azután benézett a két bátyjához. Hát azok akkor is ettek, ittak, mulattak, kártyáztak. — No, édes bátyáim, csak mulassatok, de részeg ne legyetek. Egy kicsit elmének még körülnézni. Avval ment igényest az erdőbe a sárkányok házához, ott megrázkódott, oszt légy képiben ott zúgadozott, hallgatódzott az ablakba. A három fiatalasszony az anyjukkal akkor is ott tanakodott az asztalnál. Azt mondja az anyó: — Halljátok-e menyeim, itt már hiába várakozónk. Az az átkozott Elek Sándor aligha el nem ölte a fiaimat. Tegyőnk vele egy próbát. Hacsak ezen a széles világon van, öljük meg. No jó, a három asszony beleegyezett. Azt kérdi a sárkányok anyja: — No hát letfiatalabb menyem, te mi leszel? — Én leszek egy aranykút az országút mellett, aztán ollyan szomjúságot eresztek rá, hogy én belőlem muszáj innia, ha pedig iszik, a gyomrát egyvést egybe széttépem. — Hát te középső menyem, mi lesző? — Én meg válok egy almafáé, s ollyan szagot eresztek az almából 5. károgva 256