Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

A sárkánynak se kellett több, megbosszankodik, nekiront a csordának, egyet megragad belőlük, széttépi. De Jankó se rest, odaugrik, oszt a sárkány hét fejiből kettőt egybe leütött a buzogányával. Arra a sárkány visszabújt a barlangjába. Babszem Jankó meg hazahajtotta a csordát a királyi udvarba. Mikor a király meglátta Babszem Jankót (mert tulajdon az volt, aki Jankót megvette száz aranyért), szörnyen megörült, hogy az ő kis embere megint csak megkerült, mikor meg a sárkány két fejit is ott látta a Jankó tarisznyája mellett, azt mondta neki: — No édes fiam, Babszem Jankó, ha te illyen erős legény vagy, megteszlek én csordásomnak. Ha meg megölöd azt a ronda két sárkányt, aki a csordám, gulyám hét álló esztendő óta pusztítja, neked adom a letkisebb lányom, meg a fele királyságom. No jó, beállott hát Jankó a királyhoz csordásnak. Másnap megint kimegy a csordával a mezőre, lefekszik a cserfa alá, elkezd furulyálni, de csak ollyan szépen, hogy amikor a sárkány meghallja, odaballag hozzá, s így szólal meg emberi hangon: — Hallod-e te Jankó, mennyiért tanítanál meg furulyálni? — Nem lehet téged megtanítani komám, mert hosszú körmeid vannak. De megtanítalak, ha le hagyod vágni. No jó, a sárkány beleegyezett, Babszem Jankó meg fogott egy nagy fatörzset, félen behasította, úgyhogj' a két ágát szét lehetett húzni. Akkor azt mondja a sárkánynak: — No komám, tedd bele a négy lábad, a körmeid majd levágom. A sárkány szót fogadott, hanem a hasított fa úgy odafogta a négy lábát, hogy mozdulni se tudott. Akkor Babszem Jankó fogta a buzogányát, leütte a sárkánynak — aki még megmaradt — mind azt öt fejit, s hazavitte a királynak. Másnap megint belehajtotta a csordát az aranyrétbe. Most meg a tizenkét fejű sárkány gyütt elé. Ammód szerint nekirontott a csordának ez is, hogy semmire teszi. De Babszem Jankó ez ő tizenkét fejit is sorra leütte a buzogányval. Mindennap csak egyet, egyet. Oszt mikor az utolsót is leütte, mind a tizenkettőt odafűzte egy madzagra a tarisznyája mellé, úgy állított be a királyhoz. — No felséges király atyám, semmire tettemi mind a két sárkányt, a hétfejűt is, meg a tizenkét fejűt is. Kitelt hát az én szegődségem, most már elmének. — Nem oda Buda, fiam — így mondja a király —, amit ígértem, megadom. Arra Babszem Jankó azt feleli: — Felséges királyom, nem kell nekem a fele királyságod, csak a letkisebb lányod' add nekem, annak is örülni fogok. No jó, a király beleegyezett, egybe papot hívtak, megesketteék őket. Csak a lány nagyon savallotta, hogy olyan inci-íinci kis emberhez adták feleségül. Itten ahogy megtartják a lakzit, Jankó hazaviszi az új asszonyt az édesapjához. Alighogy belépnek a pitar ajtó küszögin, apja, anyja nekiesik Jankónak, hogy majd ölelik, csókolják, de Jankó megrázkódik, oszt 16 241