Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Mikor az asszony meglátja ezt, kérdi Jankótól: — Te Jankó, mit szed gazdád? — Mit szed? — Hát követ. — Követ? Minek? — Minek? Hátha idi gyün, hogy agyon hagyigálja kiédet. — Engem? Hát oszt mért hagyigálna? — Mert megtudta, hogy szeretyi kiéd a Tiszteletes urat. Arra a gazdasszony felugrik, se szól, se beszél, szalad hazafelé. A gazda ahogy látja, kérdi Jankótól: — Te hova szalad az asszony? — Hova? Hát haza! Ég a gazduram háza. No ennek se kellett több, futásnak veszi magát, az asszonynak utánna, ahogy tud. Az asszony meg ihedtibe' még jobban neki indul, oszt ahogy hazaér, a pitarajtó küszöbin megbotlik, hasra vágódik. A gazda is, hogy nagyon szaladt, ő meg azonmódon rá az asszonyra. Az meg kiabál: — Jaj, jaj! Ne üssék!... Nem szeretem többet, lelkemre mondom, nem szeretem. — Mit? Engem nem szeretsz asszony? — De igen, igen kiédet szeretem hótyig, csak ne üssék agyon. — Ut a fészkes fene — mondja az ura. — Csak megbotlottam a nagy sihetségbe', hogy ím azt mondta a béres gyerek, hogy emmi házónk ég. De hál Istennek, látom semmi baj! — Avval visszament a szántóföldre, szántagattak estig. Itten a szerelmesek újfent összebeszéltek, hogy az asszony éccakára majd oda vet magának ágyat a kis ablakhoz, a kukucs

11 alá. A Tiszteletes úr ha megkopogtatja, ott hamarabb észreveszi, oszt könnyebben kimehet hozzá. De mikor Jankó hazamegy a szántásból, hamar pihenyő helyet csinál magának a lócára a kis kukucsnál, oszt lefekszik. Az asszony bosszankodott, de nem mert szólni. Lepihent hát éjjelre a komrába.

12 A Tiszteletes éjjel csakugyan odamegy a kukucshoz, megkopogtatja. Arra Jankó felérez, s azt mondja nagy súgva: — Jaj édes szívem, nem mehetek ki, mert fel van az uram, de legalább add ide a képed, hagy csókoljam, meg. A pap egybe elismerte, hogy Jankó van ott, nem az asszony. No, gondolta, majd bosszút áll ő most rajta. Fogta, legombolódzott, s odatartotta az ablakhoz a szebbik felét. De Jankó is észrevette, hogy a pap csalfaságba töri a fejit. Kapta a késit, elnyisszantotta a pap szerszámját, az meg nagy jajgatva hazament. Regvei aztán széltyibe beszélik a faluban, hogy a Tiszteletes úr nagy beteg. Az asszony megsajnálja, főz fajin ebédet, hogy azt majd elviszi a papnak. Felkésszel, nagy cifrán felöltözik az ünneplőbe, kendőt köt a fejire, oszt mikor indulna, odaszól Jankó a kemence padkájáról: 11. az udvarra néző kis ablakot nevezik íqy 12. Komrának hívják a nők hálószobáját 226