Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Mikor eléjön az este, az ördög újfent elmegy a fonóba. Kérdi: hol a szeretője? Hanem, hogy nem volt ott, kiment nagymérgesen, aztán körülkörül a házon, de csak olyan nagy szélzúgást támasztott, hogy mozgott bele a ház oldala, teteje, mindene. Aztán hogy elé nem találta, elment ő a lányhoz. Bekopogtat ott az ablakon: — Te lány, te, nyisd ki! — Nem nyitom. — Te lány, te, nyisd ki! — Nem nyitom. Harmadszor is mondja az ördög: — Te lány, nyisd ki, mert reggelre meghal apád. De a leány harmadszor is azt mondta: Nem nyitom! Másnap újfent elmegy az ördög éjszakának évadán a leányhoz. Kopogtat az ablakon. Hanem a lány nem nyitta ki. Meghalt reggelre az édesanyja is, Harmadik este memmeg ott járt az ördög, aztán hogy a leány akkor se nyitott neki ajtót, meghalt Katyinak az egyik testvérbátyja. Itten ahogy megvirrad, elmegy Katyi nagy sírva-ríva a vénasszonyhoz, s panaszolja neki: Jaj, jaj édes öregszülém, sem apám, sem anyám, az egyik testvérbátyám is meghót, most már rajtam a sor, mit tegyünk? — No már lányom, ha rajtad a sor, csak várd be békességgel. Ha már meg kell halni, mondd meg legalább a Pálya bátyádnak, hogyha koporsóba tesznek, ne teríjjenek ki a gerenda alá, ne vigyenek át se az ablakon, se az ajtó küszöbön, s ne temessenek a temető földjébe se. Itten a lány, Katyi, hazament, elmondta a testvérbátyjának mit javallott a vénasszony, azzal lefeküdt, reggelre meghalt. Felöltöztetik aztán őt szépen fehérbe, koszorút tesznek a fejére, s betolják a koporsóval az ágy alá. Mikor pedig a temetés ideje is elé jött, egy nagy lyukat ástak a küszöb alatt, azon keresztültolták a koporsót, s kivitték a temetőbe, ott peedig abba a hantolásba temették, akit a temető árkából kihánytak szélrül az út mellett. Ahogy eltemetik a lányt, harmadik napra a síron egy szép kék liliom nőtt ki. Egyszer arra hajtat el a király, aztán ahogy meglátja azt a kék liliomot temető széliben az árkolás mellett, azt mondja az inasának: — Hallod-e te Jancsi, tépd le azt a liliomot! Leugrik Jancsi, letépi, hazaviszi a királyfi, aztán otthon egy pohár vízbe teszi a kaszli tetejére. Hanem olyan csodálatos virág volt az, hogy mikor beestellett, csak olyan világosságot csinált a házban, mintha tizenkét szál gyertya égett volna benne. A királyfi szörnyen örült, hogy az ő virágja ilyen különös, örömiben még enni sem evett este, hanem a vacsoráját bevitette a hálószobájába. Gondolta, ha megéhezik, majd megeszi ő azt éjfélkor is. Azzal lepihent. Reggelre ahogy felérez, látja, hogy a vacsorának hűlt helye a tálban. Itten a királyfit gond ütte, hogy ki eheti meg az ő ételét. 14 209