Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Balázsnak, hogy megöli, de Balázs a kardval egybe leszedte a fejit, a hóttestyiti meg; belökte a pincébe, oszt a mustoháját is hozzá csukta. Balázs most már elment az édesapját keresni. Ahogy megy, mendegél abba a nagy erdőségbe, harmadnapra kiér egy nagy síkságra. Hát lát ő ott teméntelen

34 sok katonát, akik egymás ellen küzdőnek, ki karddal, ki puskával, mindenféle fegyverekkel. Itten Balázs megtudja, hogy ez ő apja katonái hadakoznak, igényest az apját, a királyt keresi. Mikor eléje vezetyik, kérgyi a király Balázstól, mi járatban vóna? — Nem egyébért, ha felséged engem befogad katonának, huszonnégy óra alatt megszüntetem a háborút. — Ej fiam! Vót már ittég több olyan legény is, mint te, mégis semmire mentek.

35 Itten Balázs gondolta, jobb lesz, ha kirukkol az igazságval, elmondta hát a királynak, hogy ő ki s ki, merre járt, mit csinyát, no meg utoljára azt is, hogy milyen gonosz asszony lett az ő mostohája. A király szörnyen megörült a fiának, oszt hogy olyan fajin, nagy, derék legény lett belőle, még inkább ellenzetté, hogy Balázs belekeveredjen a háborúba. De a fiú annyira beszélt az apjának, hogy utoljára is beleegyezett. Egybe híradásval volt a másik királynak, hogy Balázs, mármint vasárnap, egymaga megy küzdeni az ellenségvei. Ahogy elégyün a regvei, kiáll Balázs a placcra zsíros ingbe, gatyába, a kard az oldalára kötve, a zöld levél meg a homlokán a zsíros sipka alatt. Az ellenség mégse mozdult, a király aszonta, elég lesz neki egy golyó is. Elsüttek hát egy nagy ágyút Zsíros-búj

dos Balázsra, hogy majd semmire teszi, de biz az úgy leperdült

36 róla, mint mikor a borsót a falhoz ütyik. Arra az ellenség látja, hogy ez több kettőnél,

37 balról is, jobbról is neki Balázsnak, de csak nem fogott őrajta se kard, se puska, se semmiféle fegy_ ver. Balázs meg úgy aprította őket maga körül, hogy estére itt-ott maradt belőlük élő. Megkötte hát a két király a békét, aki katona életben maradt, hazaeresztették, aki pedig meghótt, eltemették. — Aztán Balázs is, az apja is lóra ültek, hazamentek. De mégse. Hanem elsőbben az erdőbe lovagyoltak, ahhoz a pincéhez, akibe Balázs a mustoháját becsukta. Ahogy benyitnak az ajtón, hát látják, hogy az asszony ott kukorogyik

38 a pince szögibe. Még élt, De csak ollyan fáradt

39 vót, akar a halál. A hótt embernek meg nyoma se vót már. Egyéb se maradt a. betyárból, mint egy oldalborda. Az asszony azt is ollyan hegyesre szopta, akar egy varróár. Itten a király megsajnálta ez ő feleségit, egybe kivitte a napvilágra, lóra ültette s hazamentek. Balázs meg elvált tőlük, ment igényest a pokolba a Világszép lányáért. — No éldes szívem — így mondja a lánynak —, megtanáltam az apá34. nagyon sok 35. elpusztultak 36. legurult, visszapattant 37. nem tréfadolog 38. kuporodik 39. száraz, sovány 40. könnyedén 199