Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

zöld levelet. Bemegy hát a pincébe. Nézi a kardot, hát rá van írva, hogy aki kézibe veszi, az semmiféle ellenségtől nem félhet, a zöld levélre pedig, hogy aki azt a homlokára teszi, háromszáz ember ereji megy belé. Itten a fiú egyvésten egybe

3 leszakajtotta a zöld levelet, belekötte a kendője szögibe, a kardot meg az oldalára, avval ment kifelé. — Egyszer ahogy visszanéz, hát lelkem teremtette a pince csak úgy húzógyik összefele, mint a húzós-tarisznya szíja. Itt a fiú se rest, látja, hogy ez több kettőnél, futásnak ered, de csak épphogy kijutott a föld színére, mert a pince szája is éppeg összehúzódott akkorára. Reggel ahogy megvirradt, szedték-vették sátorfájukat, memmeg mentek abban a szörnyen nagy erdőben. Ügy napáldozat tájba elétalálnak ők egy kis házacskát, akiben egy vak öreg ember lakált. Beköszöntek hát ők oda éjjeli szállást kérni, meg a két lónak valami szárazalját. — Távozzatok innen — így mondja nekik az öreg ember —, mert van olyan rossz, átkozott két fiam, ha itt ér benneteket, egybe megöl. Enyém szememet is ők nyomták ki. — Akkor hát áldja meg az Isten kiédet, odébb menőnk innen mönné'

4 hamarabb. De bizony nem mentek ők onnét sehova, hanem csak ott sertefertéltek

5 a kis ház körül. Ahogy tébolyognak az erdőn, összetalálkoznak a vak ember két fiával. Ezek meg se szó, se beszéd, egybe rálázadnak

0 a királyfira meg az anyjára: hogy erre meg amarra, kik vagytok, mik vagytok, mit kerestek emmi

7 portánk táján? — Nem egyebet, én a király fia vagyok, az apámat keresem. — No ha az vagy, akkor véged van! Avval nekiesnek, hogy megölik, de a királyfi sem rest, kihúzza a kardját, oszt olyant suhint vele, hogy a két gonosz fiú fejit egybe lenyisszantotta. Visszamentek osztán

8 a vak emberhez, elmondták neki, hogy a két fia se gyön többet erre a portára, mert így s így járt. — Nem lehet az, édes fiam. — De higgye meg öregapám, így van az. — Hej! ha így volna, de emberré is tennélek. Aztán adott nekik éjjeli szállást is. Reggel, ahogy megvirrad, azt mondja az öreg: — Hallod-e te édes fiam, királyfi, van ott a komrában egy nagy sütőtekenyő, hozd be csak. A királyfi bevitte. — No most húzd ki az asztalfiát,

9 van ottég

10 egy nagy kés. A királyfi azt is kivette. 3. azonnal 4. mönné minél 5. jár kel szanaszét G. rátámadnak 7. a mi portánk 8. aztán 9. asztalfiók 10. ott, ottan 194