Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

142. Kendermagot vettem a földemre, Gyere kedves kis angyalom, kaszáljuk le rendre. Nem kell nékem a kendere, csak a pozdervaja, Tűzre teszem, megégetem, megfütőzöm nála. (Bekölce, 1912) 143. Édesanyám olyan vizet adott, Akitől a szeretőm elhagyott, Most is olyan szeretőm hagyott el, Sej! Míg a világ, sosem felejtem el. Édesanyám szabadságot adott, Hogy szeretőt kettőt is tarthatok, Nem kell kettő, egy is elegendő, Mert a szívem megrepeszti kettő. Nem kell három, csak az az egy járjon, Mert a szívem megrepeszti három. (Bekölce, Omány, 1912) 144. Jaj de bánom, hogy megházasodtam, A fejemre nagy bánatot hoztam, Mert már nekem nem szabad kimenni, Nem szabad a legénnyel beszélni. (Omány, 1912) 145. Álmos vagyok, nem aludtam éjjel, Ébren tartott a babám szép szemével. Kialhatod már éntőlem magadat, Szemeidből nem veszem ki az álmát. Piros az én ostorom, hej! nem sárga, Szomszédomba van a babám lakása, Bárcsak tudnám melyik az ő szobája, Lábujjhegyen belopódznék hozzája. (Omán}', 1912) 146. Édesanyám oka Gyászos életemnek, Mert nem adott engem Első szeretőmnek,