Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

113. Megüzentem a rózsámnak csütörtökön estére, Ne ültessen kendermagot virágos kis kertjébe. Vagy a madár megeszi, Vagy az árvíz elviszi, Dividom-labidom, Senki hasznát nem veszi. (Sáta, 1909) 114. Szépen megyén a bugyborék a vízen, Szépen sétál a kis madár a réten, Kis madárkám jöjj be hozzám egy szóra, Vidd el az én levelemet Krakkóba. Krakkóban van egy szép csárda kifestve, Abba van az én rózsám kiterítve, Még szombaton jó bort ivott kedvére, Már vasárnap szépen ki volt terítve. (Sáta, 1909) 115. Kék pántlika az ingvállam kötője, Meglátszik az, kinek van szeretője, Nekem is van egy szép szőke galambom, Ügy ölelem, ahogy én azt akarom. (Sáta, 1909) 116. Meguntam már ezt a magánosságot, Elindultam, házasodni akarok, Megkérettem tizenkét lányt, nem jött, nem, Mind a tizenkettő hibát lelt bennem. Az elsőnek kicsi vagyok, az a baj, Másodiknak csalfa vagyok, az is baj, Harmadiknak, hogy a szemem kékellik, Negyediknek kacsintásom nem tetszik. Az ötödik: mért nincsen édesanyám, A hatodik: mért nem jöttél hamarább, A hetedik: csak ily hamis ne volnék, A nyolcadik: csak csapodár ne volnék, Kilencedik: mér nincsen édesapám, A tizedik: mért nem jöttél paripán, Tizenegyediket anyja nem adja. Tizenkettedik nem megy férjhez soha. (Sáta, 1909)