Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

42. Ha felülök a gőzös tetejére, Isten tudja, hol szállok ki — de belőle, írok vissza de ilyen-olyan — de — cédulát Sír az a föld, ahol azt elolvassák. Mi dolog az, hogy a Tisza befagyott, Mi dolog az, hogy a rózsám — de — elhagyott Szokása a Tiszának — de — a befagyás, A legénynek a szerető elhagyás. Mi dolog az, hogy a Tisza kicsapott Mind elvitte a ballai — de — lányokat, Minden legény kifogta — de — a magáét. Csak az enyémet vitte el az árvíz. (Ballá, 1893) 43. Sűrű csillag, jaj de régen utazol, Nem láttad-e az én rózsám valahol, Vagy az úton, vagy az útnak szélibe, Vagy a kerek erdőnek közepibe? Láttam biz' én kerek erdő szélibe Piros málnát szedett a kötőjibe. Véletlenül feltekintek az égre, Nincsen csillag, mind lehullott a földre, Lehullott a reménységem csillaga Hogy is lennék már én boldog valaha. Boldog már én csakis akkor lehetek, Ha a császár katonája nem leszek. (Ballá, 1893) 44. Korcsmárosné ejnye, ejnye, ejnye! De szennyes a kötője eleje, Mossa ki a kötője elejét, az elejét Ügy várja a sör-ivó vendégét. Korcsmárosné hozzon egy liter bort. Hadd mossa le a torkomról a port, Másikat is, hogyha parancsolom, parancsolom Cifra szűröm zálogba itt hagyom. Hogyha ki nem váltom holnap délre, Akassza a csárda elejére, Akassza a csárda elejére, tetejére Annak adja, ki többet ad érte. (Ballá, 1893) 151