Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Jaj de bajos íekete gyászt viselni, Éles késem rabi kenyérbe vágni, Éles késem rabi kenyérbe vágom, Érted babám, ha meghalok se bánom. Piros alma kikarúl az utcára, Barna kislány hajladozik utána, Piros alma, édes alma csutkája, Még édesebb a babám pici szája. (Bocs, 1893) 28. Nem szeretem az időnek járást, Fekete selyem kendőmnek állását, Még a szél is csak azt fújja alája, Kis angyalom, csókolj meg utoljára. (Bocs, 1893) 29. Túlsó soron esik az esső, Ne menj arra régi szerető, Mert sáros lesz piros kis csizmád, Megszid érte az édesanyád. Túlsó soron esik a dara, Ne menj arra bacsó szamara, Mert sáros lesz a te taligád, Megszid érte a bacsó gazdád. (Csehi, 1893) 30. Három pengőt kerestem, Gombos nyoszolyát vettem, de csuhaj la! Én fekszek a szélire, Babám a közepibe de csuhajla! Három hordó borom van, Mind a három csapon van de csuha jla! Én fekszek a csap alá, Babám a subám alá de csuha jla!