Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

21. Tisza partján van egy kis ház berekbe, Abba sétál piros, barna menyecske, Lennék én ott patikáros, Ha megengedné a város, De a város nem engedi, Az érseknek bejelenti. — Igaz a'! (Párád, 1893) 22. A parádi csárda előtt lámpa ég, Valamennyi szép leány van, mind rám néz, En bemegyek, bekötöm a lovamat, Még az éjjel kimulatom magamat. A parádi csárda előtt száz juh van, Közepibe a sok csengős bárány van, Kiválasztok ötven-hatvan darabot, Jertek lányok, tik is boldoguljatok. (Párád, 1893) 23. Jaj de füstöl a hatvani cukorgyár, Verje meg az Isten, aki odajár, Verje meg a bennevaló urakat, De még jobban a hatvani lányokat. Hideg sincsen, mégis befagyott a tó, Szeretőm nincs, mégis rólam van a szó, Hátha még én szeretőt is tartanék, Egész világ rólam tenné a törvényt. (Párád, 1893) 24. Már minálunk az jött a szokásba, Nem táncolnak az alacsony házba, Alacsony a mestergerendája, Letörik a rózsám bokrétája. Már minálunk sok az úriasszony, Kinek fehér főkötője vagyon, Az urának csepűből gatyája, Nem illik a gombos nyoszolyára. (Párád, 1893)