Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

15. Felszántatom az egri nagy főutcát, Vetek bele piros pünkösdi rózsát. Magamat is belevetem virágnak, Majd leszakaszt valaki még magának. Felszántatom az egri nagy főutcát, Vetek bele piros pünkösdi rózsát, Minden legény szakajjon le egy kettőt, Tanálok még víg Egerbe szeretőt. Felszántatom az egri nagy temetőt, Vetek bele a lovamnak legelőt, Vékony szénát, vastag zabot teremjen, Minden anya barna kislányt neveljen. (Párád, 1889) 16. Sej! Nincs nagyobb hegy az aradi nagy hegynél, Sej! Nincs édesebb a babám szerelminél. Ezt a hegyet kosárral is elhordom, Sej! Csak a tied legyek édes galambom. (Párád, 1889) 17. Ha bemegy a házba Leül a padkára, Lehajtja bús fejét, Lehajtja bús fejét, Babája vállára. Kiment külső országba, Nékem is azt írja. Nékem is azt írja Menjek én utánna. Hulljatok levelek, Rejtsetek el engem, Mert az én szeretőm Az én régi szeretőm Mást szeret, ne>m engem. Nem megyek utánna Ki külső országba, Inkább én gyászolom Három évig gyászolom Fekete ruhába. Délig feketébe, Délután fehérbe, Cúgos cipellőbe, Fodros főkötőbe, Csicsóné kendőbe.

1 1. Piros, virágos kendő. 143