Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Pirint Andrea: Miskolc anno. A régi város, rajzolt emlékképei
90 Pirint Andrea 1. kép. Hradil Vilmos: Miskolc város 1853-ban, Varsányi rajza után (olaj, karton 21x51 cm) Ltsz: HÓM KGy 74.546. (Fotó: Mészáros Viktória) Fig. 1. Vilmos Hradil: Tom of Miskolc in 1853, adaptedfrom Varsányi's drawing (oil on cardboard, 21x51 cm) Lts% HOM KGy 74.546. (Photo by Viktória Mészáros) Gusztáv hírlapíró is innen nyüó panorámát ad közre a Vasárnapi Újság hasábjain.10 Mint cikkében megjegyzi: a legjobb pontról igyekeztem e várost vázlatkönyvembe felvenni’ hogy azt e lapok közönségének bemutassam, a város déli oldalán emelkedő Avas nevű hegyről, honnan a legszebb kilátás mellett, nemcsak a házak nagy tömkelegét, de egyes utczjit, sőt kiválóbb házait is jól ki lehet venni” (Zombory 1862, 483). E mondatát követően a látkép alapján mutatja be a város fontosabb részeit, épületeit és intézményeit. Miként Zombory a — megfogalmazása szerint maga készítette (?) - grafikát hívta segítségül a város bemutatásához, későbbi korok helytörténészei is illusztrációként, emellett alapvető forrásként használták és használják a város látképeit. A 20. századi alkotók szemszögéből nézve egy további „hasznuk” is mutatkozik: képzőművészeti előképet biztosítottak. Hradil Vilmos (1891—1945) - ismeretlen időben, felderíteden okból — az 1853-as, fekete-fehér grafika alapján festette meg az egykori Miskolc ezúttal színes látképét (/. kép), Kiss Lajos pedig 1928-ban az 1860-as panorámáról készített tussal megrajzolt másolatot, gyaníthatóan a Miskolcról készülő monográfia számára.11 Miskolc legrégibb olaj festésű képe ugyancsak a 19. századból való. Alkotója Telepy György (1794—1885), a sokoldalú színházi ember: színész, díszlettervező, drámaíró, műfordító, végül, de nem utolsósorban, festő. 10 A grafikát a lap számára írt cikkének illusztrációjaként közli. Reprodukció: Zombory 1862, 484. 11 Kiss Lajos: Miskolc látképe Kohbock után, 1928. (tus, papír 205x290 mm) Ltsz: HOM HTD 53.4067.1. A rajz nem jelent meg a kötetben, de más Kiss-féle illusztráció igen. 1855-ös nyugdíjba vonulása után Miskolcra költözött, és a múzeumi gyűjteményben fennmaradt kompozíciójának tanúsága szerint szemtanúja, elszenvedője volt a város 1878-as nevezetes traumájának, a nagy árvíznek. A festmény fókuszában az elöntött házak tetején rettegő, segítségért kiabáló emberek csoportja áll, s ugyan a hegyvonulatnak ható domb csak egészen alárendelt szerepkörben, mint a menedék szimbóluma tűnik fel a messzi távolban, az alkotás történeti értékét felismerő Goda Gertrud megfogalmazása szerint „... kétségtelenül Miskolc és az Avas reánk maradt legrégibb festői ábrájd’ (Goda 1993, 277).12 A 19. századi városlátképek után a következő század első felének terméséből is először a panorámákat nyújtó ábrázolásokat vesszük sorra. Az Avas-tetőről észak felé széttekintve választott festői témát Szontagh Tibor (1873-1930) és Kiss Lajos,13 * kelet felé fordította 12 Telepy György: Arvitfelenet (olaj, vászon 60x78,5 cm) Ltsz: HOM KGy 53.214.1. Közölve még: Goda 2003, 1010; Pirint 2004, 44 (színes reprodukció, Goda Gertrud műleírásával). A festmény pontos datálása nehézségekbe ütközik. A művész által a vászonra feljegyzett készítési évszám harmadik számjegye nehezen olvasható, s ezért a múzeum ma is érvényes, 1953-tól vezetett nyilvántartásában kérdőjelesen két készítési évszám - 1869 és 1879 — is rögzítésre került. E bizonytalanság miatt a festmény szakirodalmi közléseiben különféle datálások fordulnak elő. Tekintettel arra, hogy a kép legelső, a hivatalos nyilvántartásba vételt megelőző múzeumi bejegyzése 1879-es készítési évszámot rögzít, s mert a szignatúra ezt az olvasatot ténylegesen is megengedi, részünkről a festményt az 1878-as árvíz dokumentumának tartjuk. 13 Kiss Lajos: Kilátás a Nagyavasról, 1930. (akvarell, papír 13,5x19,5 cm) Ltsz: HOM KGy 53.78.1.
