Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Hajdú Ildikó: Miskolc kiépülése a 20. században
82 Hajdú Ildikó 3. ábra. Épített lakások számának alakulása Miskolcon az 1953—1977 közötti időszakban. (Forrás: szerző) Fig. 3. Development of newly built apartments in Miskolc between 1953-1977. (Diagram by the author) szintén mezőgazdasági hasznosítás alatt álló földeket. De eltűnt a belvárosban a Mester utcák régi világa is, hogy átadja a helyét egy újabb városrésznek. Önálló, ún. lakótelep-konglomerátumok keletkeztek, az oktatás, egészségügy, szolgáltatások kisebb-nagyobb egységeivel együtt. S bár az egyes városrészek ma is őrzik nevükben a régi települések nevét, azok azonban mára elvesztették régi, egyedi arculatukat, miközben a központi gondolat manifesztációjává vált a város: ,fejlődő munkásvárossá” (Kelemen 1997, 264). Az 1980-as évek végén teremtődött meg a lehetőség a változtatások megindítására. A panelépületek ellen kibontakozó egyre növekvő társadalmi ellenállás miatt, illetve az építészek számára lassan megnyíló mind nagyobb szabadság révén az építészet ismét igyekezett igazodni a változó társadalmi, gazdasági helyzethez. Miskolcnak a rendszerváltás után azonban már erre az időszakra kialakult épített környezetben kellett meghatároznia városfejlesztési koncepcióját, miközben szembe kellett néznie azzal a súlyos teherrel, hogy az ipar összeomlásával a város alapvető bázisa, a lakosság jelentős részének munkaviszonya megszűnt. Megindult egy újabb társadalmi átrendeződés és a népesség drasztikus csökkenése, miközben megszűntek a városfejlesztés korábbi anyagi forrásai is. ÖSSZEGZÉS Végigtekintve az elmúlt egy évszázadon, a várostervezés folyamatos, helyi és országos politikai és ideológiai változásokhoz alkalmazkodó tervek szerint, hol jobb, hol rosszabb anyagi lehetőségekhez alkalmazkodva alakult. Azonban a városépítési elképzelésekkel párhuzamosan az építészeti megjelenés terén is állandó változás ment végbe. A nagyléptékű építkezéseket a 20. század első felében még az egységesen létrehozott telepek jellemezték. Lassan felvásárolták a város szélein elterülő mezőgazdasági területeket, majd felparcellázva azokat telepeket hoztak létre. így épült fel a Martin-, a MAV-, az Otthonvagy az Agrár-telep. Ezek voltak a város terjeszkedésének és a még önálló településekkel való egyesülésnek az első állomásai. Mellettük a belvárosban rendelkezésre álló területen a bérházak próbáltak megoldást jelenteni a folyamatosan növekedő és területhiányban szenvedő város problémáira. Ezt követték a II. világháború, a fél évszázada tervezett település-összevonással létrejövő Nagy-Miskolc és annak ipari városként való kiépítése hozta a drasztikus átalakulási folyamatokat, először a blokkos, majd az azt felváltó panelépítkezéssel. Ezzel végleg összeolvadtak egy nagy konglomerátumba a
