Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Hajdú Ildikó: Miskolc kiépülése a 20. században
Miskolc kiépülése a 20. században 79 és az új fejlesztéseknek köszönhetően kiemelt szerephez jutott a tömeges, nagyléptékű lakásépítkezés, amely az 1970—80-as években a panelépítkezésben forrta ki magát. Az 1951-ben készült „Nagymiskolc tervezési programvázlatában” a rendezési tervet Miskolc, Diósgyőr, Újdiósgyőr, Hejőcsaba és az épülő műegyetemi területre határozták meg.29 A programban a várostervezés számára előírt irányok között az általános rendezési tervben olyan elemek szerepeltek az első pontok között, a város tervezett lakosságszámának meghatározása mellett, mint az egyes városrészek esetében a laksűrűség és a beépítés módjának, a nagyvárosias - tehát 4, 6 és 8 emeletes tömbök helyének kijelölése - és laza beépítésnek, illetve a szanálandó területeknek a kijelölése. Külön pontokban került meghatározásra az ipari területek elhelyezése és bővítése, azon helyek kijelölése, ahol új üzemeket lehet letelepíteni, illetve a modernizmusra és szocialista realizmusra jellemző zöldövezeti, valamint az ipartelepeket a lakóterületektől elválasztó zöld sávok kiképzése és azok városszövetben való elhelyezése. Ez utóbbinál érdemes megjegyezni, hogy a tervezési programban meghatározott irányelvek között az Avas még mint zöldövezeti terület jelent meg, és ennek szellemében illesztették a városszerkezetbe. A részletes rendezési terv számára megnevezett előírások között pedig olyan kérdések szerepeltek, mint a várost érintő vagy azt átszelő patakok szabályozása, árvízi védelme, kórház, két rendelőintézet, stadion, sportpályák és játszóterek, városközpont, utak, villamos, busz és trolibuszok útvonalának kiépítése, valamint 10 000 lakás megépítésének részletes rendezési terve. Az ipar és a város fejlesztéséhez nélkülözhetetlen volt a távolsági és helyi forgalmú utak kiépítése is, így a városba bevezető, illetve azt elkerülő nagy forgalmú, valamint a városon belül az egyes városrészeket összekötő utak helyének kijelölése. A közlekedésben nagy szereppel bíró repülőtér, illetve a Sajó hajózhatóvá tételének kérdése is szerepelt a tervben, mint ahogy kiemelt jelentőséggel bírt Tapolcafurdó területe, amelyet mint fürdővárost kell megtervezni a 250 000 lélekszámú Miskolc üdülési szükségleteinek biztosítására.”30 A szocialista realista stílusirányzat lezárulásával 1954-re készült el Valentiny Károly (szül. 1916) és Vidéki János ún. városkompozíciós terve, amely „az építészeti együttesek és hangsúlyok kialakítására adott vázlatos elképzelést ,” a terület-felhasználás, közlekedési hálózat, 29 MNL BAZML XXIII-105. 382/1951; MNL BAZML XXI- 11-105. 037-123/1951 30 MNL BAZML XXIII-105. 037-123/1951 szomszédsági egységek, közintézmények és közműhálózat tervei mellett (Valentiny 1959, 110). Ebben először 250, 300, majd 350 ezer lakos befogadására alkalmas tervjavaslatot dolgoztak ki. Végül a rendelkezésre álló források és nyersanyagok figyelembevételével 250 ezer fős lakosságszámnál álltak meg (Dobrossy 2002b, 278—279; Valentiny 1959, 108—109). E dinamikus népességnövekedés mögött a korszak politikai elképzelése állt: a mezőgazdaság helyett az ipar erősítésével mind több munkás bevonzása vidékről a nagy ipari központokba. A megye kistelepülésein ezrek hagyták ott házaikat, a téeszekbe beadott földjeiket, hogy Miskolcon kezdjenek új életet. Bár a tervet az Országos Tervhivatal mellett működő Területrendezési és Helykijelölési Bizottság is elfogadta,31 nem nyert minisztertanácsi jóváhagyást. A program a tervutasítás során megadott paraméterek alapján több szempontból is megvalósíthatatlannak bizonyult. Ahogy a METESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) miskolci városrendezési komplex bizottságának 1956-ban készült összefoglaló jelentése megfogalmazta, az irreálisan magas lakosságszám, a regionális összefüggések ismeretének hiánya, a „szomszédsági egységek alkalmazása a heterogén városszerkezetben”, vagy a Vasgyár intenzíven szennyezett területeire (például a Sztálin útra) tervezett bérházak olyan tényezők voltak, amelyek új tervek elkészítését sürgették (Zsadányi 1955,11). A városrendezési terv elkészültével egy időben, illetve azt követően ismét jelentős változások mentek végbe mind politikai, mind építészet-technológiai szinten. Sztálin 1953. március 5-én bekövetkező halála komoly politikai fordulatot eredményezett, amely az élet minden területén éreztette hatását. A városi élettér és az építészet szempontjából ez több következménnyel is járt. Bár országosan megindult egy tendencia, amely az iparosítás ütemének csökkentésére irányult, ez Miskolc esetében kevésbé éreztette hatását. A városban továbbra is különösen nagy volt a lakáshiány. A gyárakban dolgozó munkások ezrei ingáztak a város és a környező települések között nap mint nap, vagy éltek munkásszállókon, a családjuktól elszakítva. A város számára nemcsak a közlekedés fejlesztése, hanem a munkások számára lakások építése is meghatározó cél volt, amely azonban nem valósulhatott meg egy hatékonyabb technológia nélkül. Ez az országosan fennálló probléma az építészetben technológiai változásokat tett szükségessé. A gondolat 1954-ben jelent meg. Hruscsov beszédében nemcsak a korábbi építészeti stílus elvetését 31 MNL BAZML XXIII-106. 73.103-7916/1968
