Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Hováth Zita: Borsod megye és Miskolc parasztsága az Úrbérrendezés idején
55 Borsod megye és Miskolc parasztsága az úrbérrendezés idején 2000, 77).8A közel 5 ezer hektárnyi területből 1405 hektárt foglalt el a kalászosok termesztése, a miskolci búza kiváló minőségéről volt ismert. A háromnyomásos gazdálkodást a kilenc kérdőpontos vizsgálat is megerősíti azzal, hogy a Grassalkovich-szerződés után már csak két nyomást használhattak a miskolciak. Gyulai számításai szerint a rétek és legelők nagysága is 1150 hektár volt, a város területének 23-23%-át tették ki (Gyulai 2000, 83, 85). A legmeghatározóbb a város gazdálkodásában a szőlőművelés volt, a város 5 ezer hektárnyi területének 17%-a, 848 hektár. ,yA promontóriumok délről és északról koszprúzták a várost... A város magaslatai köstül a Szerit György-hegy...” (Gyulai 2000,90—91). A szőlőkben gyümölcstermesztés is folyt. Mivel a miskolci lakosok számára a bortermelés meghatározó megélhetési forrás volt, nem csoda, hogy Miskolcot pincék vették körül, melynek nyomai ma is láthatók. 1744-ben 897 pincét írtak össze (Gyulai 2000, 94—95), 1780-ban 1224-et (SzEGŐFi 2000, 300). sok és sokféle kimutatásból levonhatunk néhány általánosságot: a miskolci gardák húszát csak saját szükségletre termelnek, árukészlet csak a kereskedelemmel is foglalkozóknál van; rozsot és árpát már nem termelnek saját szükségletre sem, a kereskedő készlete mellett egyetlen gazdánál van említésre méltó mennyiség ami bizonyíthatóan saját termesg tése; zab csak a lovas gazdáknál terem, árukészlet nincs sehol" (Szegófi 2000, 293). A növénytermesztés és szőlőművelés mellett, természetesen állattenyésztéssel is foglalkoztak a miskolci jobbágyok. Szegőfi kutatásaiból tudjuk, hogy tehenet, marhát csak a házi szükségletek kielégítésére tartottak a miskolciak, kereskedelmi célokat nem szolgálta a tartásuk. A sertésállomány folyamatosan növekedett a korszakban, de ez is a lakosság fogyasztását szolgálta, a lótartás pedig lassú ütemben terjed, igavonásra használták (Szegőfi 2000,293). A gazdálkodásról a következőképpen vallanak a kilenc kérdőpontban a jobbágyok: „3. Semminémű marhát nem tény észtet hét az szegénység többnyire semmi kerti veteménnye, kendere, kukoriczája, káposztája s egyebe nem terem, mivel fóldgye nincsen. 4. Ez előtt voltak a szántó földek három nyomásra, de már az egyik nyomáson való szántó földeknek a jobb és nagyobb része a tekintetes uraság által el vétettetett, melly miatt mind a szántásban, mind az marha legeltetésben nagy fogyatkozást szenyved a szegénység” (Szegőfi 2000, 293). A vázlatosan összefoglalt gazdálkodási adatok is a paraszti társadalom jellemzőit támasztják alá, vagyis a saját fogyasztásra termelt növények és tartott állatok mellett a szőlőművelés, a bortermelés képezte 8 Továbbá az 1720. évi országos összeírás. http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/az-1720_-evi-orszagos-osszeiras (utolsó letöltés: 2019. 09. 12.) a miskolci parasztság fő megélhetési formáját, a bort tudták piacon értékesíteni, ami „zsellért kívánt”. A szőlőművelés mellett az ipar és kereskedelem volt a miskolciak fő jövedelemforrása, az 1770-ben az úrbéresek közül 247 fő foglalkozott iparral, legtöbben csizmadiák és szabók voltak, valamint a bodnárok (Ö. Kovács— Szendi 2000, 551). A 18. században kétségtelenül Miskolc is tradicionális rendi társadalom jellemzőit mutatja, ugyanakkor a kereskedelem, az ipar fejlődésével, az értelmiség megjelenésével már lassan megindult a rendi társadalom bomlása. Az 1702 és 1755 közötti időszak a fejlődés reményével kecsegtette a várost, de az 1755-ben történő elzálogosítás a jobbágyi sorba való visszasüllyedést eredményezte, valamint a sikertelen kísérlet a szabad királyi cím elnyerésére visszavetette egy időre a társadalmi bomlást, de Miskolc regionális központi szerepe gazdasági fejlődést is eredményezett. Ezért a zsellérek nem kizárólag a pauperizáció megtestesítői, hanem a későbbi városi polgárság előfutárai is voltak egyben. RÖVIDÍTÉSEK, FORRÁSOK MNL BAZ.n Megyei Levéltára, Miskolc TV. 501 /b. Acta politica: Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai, Acta politica, XXII. számú iratsorozat MNL OL - Magyar Nemzed Levéltár Országos Levéltára, Budapest E 156-a.-Fasc. 122. No. 040. Urbáriumok és összeírások, 1767. http://archives.hungaricana.hu/hu/urbarium /hu_mnl_ol_el56_a_fascl22_no040/print/2018. 03.19. Az 1720. évi országos összeírás. http://adatbazisokonline. hu/adatbazis/az-1720_-evi-orszagos-osszeiras IRODALOM BARSI János (szerk.) 1991 Magyarország történeti helységnévtára. Borsod megye (1773- 1808). Központi Statisztikai Hivatal - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Budapest—Miskolc. DANYI Dezső-DÁVID Zoltán 1960 Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787). Statisztikai Kiadó, Budapest. FARAGÓ Tamás 2000 A város népessége. In FARAGÓ Tamás (szerk.): Miskolc története III/1. 1702—1847-ig. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár - Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 151—272. I-ELHŐ Ibolya 1970 Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. Dunántúl. Akadémiai Kiadó, Budapest.
