Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Gyulai Éva: Kondai Kis Mihály főbíró paráznasági pere és kivégzése Miskolc város főterén, 1698-ban
36 Gyulai Éva a mezőváros maga és polgárainak egy része jobbágyi jogállású maradt. Földesurai a hatalmas uradalmat zálogban bérlő földbirtokos családok voltak. A 17. században a város lakosai közül többen nemességet szereztek, és birtokos nemesek is beköltöztek Miskolcra, egyre gyarapítván a jobbágyi jogállású város nemesi társadalmát. A század végén, a törökök kiűzését követően a város kereste a helyét az új politikai és igazgatási szituációban, társadalma is átalakulóban volt. A nemesség megnövekedett száma feszültséget teremtett az adózó népesség és a kiváltságos nemesek között, ugyanakkor az elitben is átrendeződés zajlott, így hatalmi harcok folytak. Ebben a miliőben történt a Miskolc várostörténetében és a Magyar Királyság büntetőjog-történetében is kivételes esemény: 1698-ban a város centrumában, főbenjáró bűn miatt, lefejezték a főbírót. A történet több mint másfél százada ismert a magyarországi művelt közvélemény előtt, korábban azonban nem említette a Miskolcra vonatkozó honismereti irodalom, így Kun Miklós akkori miskolci főbírónak Miskolc történetéről és jogi státusáról szóló írása sem, amelyet 1842-ben nyomtattak ki (Kun 1842). Mintha a város elhallgatni való szégyene lett volna a főbíró esete. 1853-ban azonban egy népszerű országismereti/honismereti album Miskolcról szóló fejezetében a szerzők szó szerint idéznek Miskolc város korabeli jegyzőkönyvéből, amely magyar nyelven röviden leírja a miskolci főbíró tragikus históriáját (Vahot-Kubinyi 1853, II. 122). Az esetet, a latin nyelvű bírósági határozattal kibővítve, Szendrei János (1857—1927) is tárgyalja Miskolcról szóló 5 kötetes történeti monográfiájában 1904-ben: ,y\nno 1698. Emberemlékezet óta máig nem történt olyan nevezetes és felejthetetlen eset városunkban, mint városunk bírája, Kondai Kis Mihály története, aki, megfeledkezvén az Isten és a haza törvényeiről, ugyanakkor nem is rettegvén tőlük, ugyanazon a napon, amikor ő főbíróként más gonosztevőket elítélt, az elítéltek egyikével, eg) Györgyi Orgsik nevű tisztátalan személlyel paráználkodott, mely cselekedeteiért, az ítélet szerint, elrettentő példaként, városunk piacán a hóhér által feje vétetett november 4-ikén” (Szendrei 1886—1911, II. 289—292, III. 550—551). Az esetről készült feljegyzés — a bírósági határozattal együtt — ma is megvan Miskolc mezőváros 1563-tól vezetett városkönyvében, azaz a város jegyzője által vezetett jegyzőkönyvben.2 2 [1698] ,JVLind ez ideig is a memoria hominum oly nevezetes és elfelejthetetlen casus városunkon nem történt, ki esett Városunk Héráján Kondai Kis Mihályon, ki is nem gondolván, se nem is rettegvén az Isten és Haza törvényeit, az mely napon más gonosztevőköt ítél vala, ugyanazon napon edgyikével azoknak, úgymint Györgi István Eörsik nem tisztátalan személlyel paráználkodott, mely cselekedetiért az alább megirt deliberatio szerint az városunk piacán hóbér által, másoknak rettentő példájokra, Tompa Mihály (1817-1868), a kor jelentős költője, aki sok szállal kapcsolódott Miskolchoz, valószínűleg szintén az 1853-ben megjelent albumból ismerte meg a miskolci főbíró történetét, ugyanis 1854-ben romantikus elbeszélő költeményt írt „A miskolci bíró” címmel, amelynek azonban nem a főbíró, hanem a végzetes szerelmi történet másik szereplője, egy halálra ítélt nő a főhőse. A miskolci bíró esetét végül, 100 évvel ezelőtt, a város levéltárosa, Miskolczy-Simon János (1880—1914) vette elő, aki több tárcában írta meg Kondai Kis Mihály tragikus történetét, ugyancsak olvasmányos szerelmi históriát faragván belőle. A levéltáros Miskolczy-Simon — fikciós elemeket bőven tartalmazó — írásaiban a levéltári peres iratok alapján így vázolja fel a miskolci főbíró történetét: az 1667-ben nemességet szerzett Kis család származási helyéről, a Miskolchoz közeli Kondó faluról kapta a nevét. Kondai akkor lett főbíró Miskolcon (1698), amikor szinte senki sem akarta ezt a tisztséget vállalni, mivel a török háborúkat követően nem volt könnyű helyzetben a mezőváros: a Habsburg-kormányzat, a császári katonaság ugyanis újabb és újabb adókkal sanyargatta. 1698. szeptember 19-én a főbíró és a szóban forgó lány egy miskolci családnál volt vendégségben, ahonnan alkonyaikor együtt távoztak, és az egyik folyóparti kertben többen látták, vagy inkább meglesték, ahogyan paráználkodnak. Négy nap múlva ügyük már a város törvényszéke előtt volt, és a tanúvallomások alapján a főbírót házasságtörés bűnében találták vétkesnek. Az október 4-én összeült törvényszék halálra ítélte, majd november 4-én fejét is vették a város piacán. Miskolczy-Simon János szerint a történteket előre megrendezték a főbíró ellenségei, „cselszövés áldozata lett, el akarták tenni láb alól, ezért hozták össze a szeptemberi estén aggal a kacér lánnyal”, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a lány perét elhalasztották (Miskolczy-Simon 1906a, 1906b). Miskolc történetének véres epizódjáról az idézett szűkszavú jegyzőkönyvi bejegyzésen túl fennmaradt az ügy peres aktája Miskolc város levéltárában, sőt ennek 4-dik napján Mindszent havának feje vétetett. ” — Deliberatum est. Ex oculatoris 4 testium concorditer fatentium attestationibus manifestissimum evadit praesentem Incauttum enorme adulterii crimen commisisset, idque uti ex circumstantiis elucercerit ac destinata maliria animo deliberato commisisse. Quia vero Idem I. immemor obligationis sui quo in offirio judicatus oppidi hujus ad puniendos et exterminandos sceleratos jure jurando obstrictus existerat, attacto crimine adulterii se polluens et contaminans, iram Dei ad vindictam provocasset, et totam Incolatorum communitatem scandalizasset, ideo tanquam publicus malefactor juxta leges divinas pariter et humanas ad normam justitiae distributivae medio tollendas et manu Carnificis capite plectandus judicialiter pronunciatur. MNL BAZML IV. 1501 /а I. p. 438/377.
