Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Lovász Emese - Miskolczi Melinda: Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)
Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002—2016)25 VÁRU. 1. 2009-ben próbafeltárást végeztünk a 32842 hrsz.-ú területen, az 1700-as években épült, jelenleg is álló koronauradalmi épület szomszédságában. A próbafeltárást megelőzően áttekintettük a területre vonatkozó történeti térképes anyagot, melyek közül a II. katonai felmérés szolgáltatott jól értékelhető adatot, a területet beépíteden helyként ábrázolva. A területet E—D irányban húzott kutatóárkokkal vizsgáltuk át, és mindenütt a koronauradalmi épület építési munkálataival összefüggő jelenségeket, továbbá újkori leletanyagot találtunk. Az összes kutatóárokban megfigyeltünk -60-80 cm mélységben egy összefüggő, apróbb-nagyobb görgetegkövek, kavicsok alkotta felszínt. Ezt a jelenséget akár középkori útként is értékelhetjük, amikor azonban a vastagságát kívántuk meghatározni a kavicsos rétegnek, és áttörtük, a kutatóárkokban mindenhol feltört a talajvíz, megakadályozva a további munkát. Felmerült a Szinva-patak mai közeli medre miatt az a lehetőség is, hogy a kavicsos réteg természetes jelenség. LOVAGI TORNÁK TERE 2011-ben került sor a vártól északnyugatra, a Várfürdő területén az eddigiektől nagyobb szabású megelőző régészeti feltárásra. A várkörnyék rekonstrukciójával kapcsolatban ugyanis ide tervezték az ún. Lovagi Tornák Terét, egy nagyméretű arénát két lelátóval és több kiszolgáló épülettel. A helyszínen a beruházás által lefedésre kerülő területeken dolgozhattunk, és miután nem született döntés a hatalmas fák kivágásáról, ezeket is kerülgetnünk kellett. A tervezett létesítmény nyugati végében lévő épület területén Árpád-kori telepj elenségre bukkantunk. Négy földbe mélyített kókemencés házat tártunk fel, továbbá az ezeket körülvevő, kerámiát és állatcsontokat tartalmazó gödröket, összesen 18 objektumot (18—19. kép). A házak nagyjából 4x5 m alapterületűek, földbe mélyítettek voltak, 2-3 lépcsőből állt egykor a lejárójuk. Egyegy szemben lévő cölöplyuk utalt arra, hogy ágasfák tartották a tetőt, mely szalmából, nádból készülhetett. Nagy mennyiségű, a 11—12. századra keltezhető kerámia és néhány vaseszköz került elő, a házak betöltéséből és a gödrökből kisebb vastöredékek, valamint a vasolvasztás melléktermékei is jelentkeztek. Ennek alapján következtethetünk arra, hogy a településen egy vagy több vasolvasztó kemence is működhetett. Az egyik nagyobb méretű objektumból korabeli agyagtéglák, vas sarló töredéke, valamint egy igen nagytestű állat 18. kép. A Lovagi Tornák Terénél feltárt Árpád-kori házak, 2011. (Fotó: Lovász Emese) Fig. 18. Houses from the Árpád Age, found at the Arena for Joust Tournaments, 2011. (Photo by Emese Lovás%) gerince és a medencecsontokat tartalmazó része került elő. Az 1. számú ház kemencéjét két alkalommal is megújították, a bontás során három vörösre égett platniját bontottuk ki. A 2. számú ház omladékában egy bronzhuzalokból sodrott, Árpád-kori karperecét találtunk. Ugyancsak itt került elő a nagy mennyiségű vaseszköz, melyek első ránézésre félkész sarlóknak tűntek. Az 1. és a 2. ház kemencéjéből mintákat vett archeomágneses vizsgálathoz8 Pethe Mihály, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének akkori PhD hallgatója. Ugyancsak ő végezte el a méréseket az említett tanszéken. Az előzetesen 11—12. századinak meghatározott diósgyőri 1. számú kemencéből vett minta alapján a mérések azt az eredményt hozták, hogy az objektum kora 1034,2 +/- 119,6 év. A 2. számú kemencéből vett minták alapján ez az objektum 915,5 +/— 52,3 év. Az archeomágneses vizsgálat eredménye a 2. számú, megújított kemence első fázisát a Kr. u. 10. század közepére keltezte — ezt már az előkerült kerámialeletek alapján is sejtettük. 8 Az archeomágneses keltezés a régészetben használatos kormeghatározási módszer, ami az utolsó égetés után helyben maradt, égetett agyagtárgyak korának becslésére alkalmas. Általában ilyenek a kemencék, tűzhelyek és égett sírok maradványai. A keltezés azon alapul, hogy az agyagban lévő ferromágneses részecskék (pl. magnetit) a Curie-pont alá hűlve megőrzik a földi mágneses mező terének kiégetéskori irányát — deklinációját (D°) és inklinációját (1°) — és intenzitását. A keltezés alkalmazásához szükség van a mért tulajdonság időfüggésének ismeretére az alkalmazás helyén, vagyis a földi mágneses tér időbeli változásaira és földfelszíni eloszlására vonatkozó adatsorokra (Márton 2010, 116).
