Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Lovász Emese - Miskolczi Melinda: Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)
Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002—2016)17 különösen a gyilokjáró és a kaputornyok kerültek rossz állapotba, itt sajnos az elpusztult részek visszabontására került sor, mielőtt a védő falazatot elkészítették volna. Sajnos az állagmegóvás során végzett munka sok kívánnivalót hagyott maga után: nem megfelelő módon történt a falazás a gyilokjáró megerősítésénél, és elrajzolt módon sikerült a déli palotaszárny megmaradt falának a kiegészítése, különösen a téglával jelzett bordaívek lettek aszimmetrikusak. Ekkor született a DNy-i torony megtámasztása végett épített fal is, melynek falazása ugyancsak nem megfelelő. Mindenféle engedélyezés nélkül épült egy várkapu, melynek íve olyan magasra sikeredett, hogy az udvar felől nézve szembetűnt, hogy magasabb, mint az egykor fölötte lévő lovagterem padlószintje. A sosemvolt formájú kapu fölé pedig fölkerült az a kőcímer, melyet az ásatási dokumentáció szerint egyértelműen a Királylépcső melletti Kaputorony tövében találtak annak idején. Már ekkor felmerült egy esedeges várrekonstrukció kérdése, a palotaszárnyak és a lovagterem helyreállításának lehetősége. Az eddigi feltárások során a vár faragott köveinek csak kis töredéke került elő, pedig boltozati zárókő is 26, esetleg 32 lehetett, és nem ismerjük a lovagterem oszlopainak, pilléreinek fejezeteit sem. Köztudott, hogy építőanyagként elhurcolhatták ezeket, de az is lehet, hogy a vizesárokba zuhanva feltárásra várnak. Ezek a kérdések, valamint a vár környékét érintő beruházások tették lehetővé a régészeti munkálatok újbóli megindítását. A VIZESÁROK, ÉSZAKI OLDAL A vizesárokban nyitott kutatóárkokban hatalmas menynyiségű kőtörmelék kiemelése várt ránk, hiszen helyenként egész falszakaszok zuhantak le és süllyedtek az iszapba. Ez az iszap azonban olyan kincseket is megőrzött, mint az Anjou-kori leletanyaggal keltezett rétegből előkerült bőrkesztyű és cipő. Az északi oldalon nyitott kutatóárokban tisztáztuk a pusztulási réteg alatt az árok rétegrendjét, és megállapítottuk, hogy a jelenlegi, az 1960-as években kialakított szint alatt a vizesárok falának még három kvádersora található. A vár északi oldalán megkerestük a vizesárok ellenfalát, amely a megtalált szakaszon kettős falnak bizonyult. A contrascarpe várfal felé eső tövében egy homokkőből faragott kapu-szárkó feküdt, a déli oldal DNy-i kaputornyának turbántekercses szárkövének hasonmása. A talajvíztől nedves kőfaragvány a nem megfelelő raktározás következtében időközben sajnos elmállott. Az északi oldal hídjának meglétét a hídfőre való ráásással tudtuk volna tisztázni. Feltárást azonban ezen a szakaszon nem végezhettünk. Sikerült viszont kiterjesztenünk a kutatást 8. kép. Mészoltó helyiség, 2002. (Fotó: Lovász Emese) Fig. 8. Chamberforproduáng quicklime, 2002. (Photo by Emese Eovásf) az egykori rivellino avagy vársík területére is, mivel itt egy szakaszon a várárokba torkolló utat terveztek építeni az evangélikus templom mellett álló egykori iskolaépület tövében. A vizesárkon túl olyan telepjelenségeket is feltártunk, melyek egy része az Ernye-féle vár építéséhez kapcsolható: Árpád-kori gödröket, jól keltező kerámiaanyaggal, és egy mészoltó helyiséget (8. kép). 9. kép. A kuruc alakos tál. (HÓM RGY 2002.17.591.) Fig. 9. Fainted ceramic plate depicting a 'kuruc’ valiant (kuruc: Hungarian rebel in the late 17th century, HOM RGY2002.17.591.) Az ezek fölötti rétegből egy 17. századi fazekasműhely szemétlerakó gödre került elő, sok rontott példánynyal, és egy apró töredékeiből összeállítható-kiegészíthetó, írókázott tállal, melynek mintája a vár egyetlen ostromát idézi a vágtázó, párducbőrös kacagányt, jellegzetes süveget viselő kuruc vitéz alakjával (9. kép). Hatalmas mennyiségben találtunk félig megmunkált
