Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Kis József: Háborús bűnös vagy áldozat?
Háborús bűnös vagy áldozat? 165 érdemben az 1848-as centenárium kapcsán hirdetett közkegyelem alapján fejezték be. Az 1948. VI. te. közkegyelmi rendelkezése alapján az ország demokratikus átalakulása során elkövetett bűncselekmények felelőseit, így a népítéletek elkövetőit, többek között a miskolci bűnösöket is mentesítették (Szabó 1995, 144). így „a Budapesti Népbíróság V. r^;. tanácsa 1948. június 17-én holott újabb határozatával a vádlottak bűnvádi üldözését ’büntethetőséget megszüntető ok’ címén megszüntette. Ez a határozat politikai döntés eredménye volt, a népbíróság érdemben nem ítélkezhetettF (Major 1988, 301). SZOVJET KATONAI BÍRÓSÁGOKON LEFOLYTATOTT ELJÁRÁSOK A szovjet katonai elhárítás által letartóztatott emberek története jelen pillanatban igen nehezen fogható meg. Bár az orosz levéltárak iratanyaga számunkra nem ismert, néhány esetről így is viszonylag részletes információval rendelkezünk. A szovjetek által végzett letartóztatások többsége hadifogságba került személyeket ért. így például Radvánszky József miskolci gimnáziumi nyelvtanárt — aki a fronton tartalékos századosi rangban vezérkari tolmács volt — a hadifogolytáborban tartóztatták le a szovjet államvédelmi szervek, majd a Szovjet Hadsereg Katonai Törvényszéke 25 év kényszermunkára ítélte, s csak 1953. december 3-án térhetett haza Magyarországra (Rózsás 2000, 307). Szintúgy hadifogolyként került sor a diósgyőri Elek András letartóztatására, aki leventeként szolgált a háború végén. A Szovjet Hadsereg Katonai Törvényszéke 20 év javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Kazahsztánba került, ahonnan sosem tért haza: Szpasszk rabkórházában, 1952 januárjában halt meg TBC-ben (Rózsás 2000, 87). A szovjetek azonban Magyarországon, a polgári lakosság körében is eszközöltek letartóztatásokat. Steiner Lajos lakatost 1945. szeptember 23-án miskolci otthonából hurcolták el a szovjet katonák, minden indok nélkül. A Szovjet Hadsereg katonai törvényszéke Budapesten 1945. december 28-án 10 év javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Vorkuta szénbányáiban dolgoztatták. 1956. február 28-án, súlyos betegen érkezett haza Magyarországra (Rózsás 2000, 333). Hasonlóképp tartóztatták le Drégely (Dreicher) Aladárt, a Miskolci Takarékpénztár igazgatóját. Drégelyt szovjet katonai törvényszék ítélte kényszermunkára, végül Szibériában hunyt el (Rózsás 2000, 84). Szintúgy ismeretlen okból hurcolta el a szovjet katonai elhárítás 1947. február 18-án Miskolcról Reiter Sándor huszár ezredest. Reitert a Szovjet Hadsereg Katonai Törvényszéke 25 év javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Az ezredes csak 1955. november 20-án térhetett vissza Magyarországra, fogsága azonban itt is folytatódott, a jászberényi börtönből csak 1956. június 4-én szabadult (Rózsás 2000, 310). Egyes esetekben pontos információval rendelkezünk a letartóztatások okáról. így például Ternay István könyvelőt és Ádám Jánost a szovjet katonai elhárítás Miskolcon 1945. június 5-én tartóztatta le egy — őket agyonlőni szándékozó - orosz katona lefegyverzése miatt. A Budapesti Szovjet Helyőrség katonai bírósága Budapesten Ternayt 10, Ádámot 6 év javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte (Rózsás 2000, 374; Ternai 2003). Zorger Lajost társaival 1946 februárjában a diósgyőri szovjet hősi emlékmű megrongálása, vagyis a rajta lévő vörös csillag eltávolítása miatt tartóztatták le. Zorger Lajost, Fazekas Dénes péktanoncot és Hoffmann József diákot — akinek az apja épp internáló táborban sínylődött — társaikkal együtt február 28-án fogták el.337 Közülük a Szovjet Hadsereg Katonai Törvényszéke Budapesten Zorgert halálra ítélte, büntetését később 10 év javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre változtatta (Rózsás 2000, 31, 413). 1946-ban egykori kopjásokat tartóztattak le a szovjetek Miskolcon, így Szkárosi Józsefet, Varga Ferencet és Lipták Sándort. A kopjások a háború idején a front mögött láttak el szolgálatot, s céljuk diverzáns cselekmények (pl. robbantások) végrehajtása volt. Ilyen alakulatba került 1944 végén több miskolci is. A csoportot kiképezték, bevetésük azonban elmaradt. A társaság 1945. április 17-én esett szovjet hadifogságba. Egy részük azonnal a Szovjet Hadsereg Katonai Törvényszéke elé került, a miskolciak közül Kása Lászlót Szombathelyen 20,338 Stefán Gyulát 15,339 Bártfai Jánost 15,340 Reményi Gézát 10 év javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, majd az elítélteket szovjet munkatáborokba szállították (Rózsás 2000, 310). Ekkor azonban Vargáék még szerencsés módon a magyar szervek elé kerültek. Varga Ferencet a szovjetek 337 Felvidéki Népszava, 1946. március 22. 338 MNL BAZML XXV. 21/b. 311/1960. Kása László bírósági tanúvallomása. 339 MNL BAZML XXV. 21 /b. 311/1960. Stefán Gyula tanúvallomása. 1959. december 2. 340 MNL BAZML XXV. 21/b. 311/1960. Bártfai János tanúvallomása. 1959. december 2.
