Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Kis József: Háborús bűnös vagy áldozat?
Háborús bűnös vagy áldozat? 139 egy Matolcsy nevű ember.* 14 Az így felvonultatott fogvatartottak közül mindössze három volt bizonyosan a Nyilaskeresztes Párt tagja, s mindössze Langfeit Károly esetében állapítható meg, hogy áttételesen volt köze a létrástetői kivégzésekhez. A letartóztatottakat a vásárcsarnoknál várakozó tömegbe vitték, majd a papírgyárhoz vonultatták fel őket, s útközben többször bántalmazásokat kellett elszenvedniük. A társaságot ezután Létrástetőre irányították, ahol a holttesteket exhumáltatták velük, majd deszkakoporsókba helyezték és stráfkocsira rakva Miskolcra vitték, hogy a városban közszemlére kerüljenek az áldozatok, hátha még többet felismernek közülük. A városba csak délután tértek vissza. A diósgyőri papírgyárnál mintegy 60-65 „nyilas” csatlakozott a menethez. A halottszállító szekerekből kifogták a lovakat és a „nyilasoknak” kötéllel kellett bevontatni a szekereket a központig. A menet élére három „vezéregyéniséget” állítottak, Viola Istvánt, Dobóczy Lászlót és Langfeit Károlyt. Mindegyikük nyakába táblát tettek: „Ehhez járultunk mi hozzá, fasiszták!”, „Én szállítottam ki őket, én vagyok a gyilkosuk!”, illetve „Én vagyok az elhurcolójuk, gyilkosuk! Én vagyok az őrködő és hóhér!” felirattal. Ezzel megindult a halotti menet. A szörnyű látvány feltüzelte a kedélyeket a városban. Volt, aki sajnálta a lefogottakat, volt, aki halált követelt a fejükre (Somorjai 2007, 138). Útközben a „nyilasokat” többen bántalmazták, az egyik fogoly vallomása szerint a Mindszenti úton „a legjobban ment a verekedés”.15 „Öklök, botok emelkednek a levegőbe, záporodnak az^ elkeseredett szidalmak, alig képesek fékezni a kísérő rendőrök a néptömeg gáttalan felháborodásáf — számolt be róla az újság.16 A belvárosban, a Városház téren, a tömegben álló egyik izraelita származású fiatalember, Deutsch Géza17 állítólag felismerte azt a személyt, aki a szüleivel végzett, berohant a sorok közé, és nekirontott a gyilkosnak. A túlsó oldalon meglátta ezt egy orosz tiszt, aki nem értette a helyzetet, megragadta a fiút, lenyomta a földre és tarkón lőtte. Az orosz tiszt Jó összeköttetései voltak, egyes tanúvallomások szerint, a hírhedt Római kettőhöz, alkalmazottait ezgel az összeköttetésével tartotta a sakkban” (Miskolci Hírlap, 1945. július 25.) 1946 első félévében szabadult. MNL BAZML IV. 1908/b. 2256/1947. [A „Római II.” a vasgyári katonai elhárítás fedőneve volt — a szerk.] 14 Személyét a kutatás során nem sikerült beazonosítani. 15 MNL BAZML XVII. 407. 3078/1945. Galambos József igazoló bizottsági kihallgatása. 1945. július 2. 16 Ezt csináltuk, mi, nyilasok... Fasiszta sírásók hántolják ki a létrástetői tömegsírok áldozatait. Nyilasok Kanosszajárása Diósgyőrtől Miskolcig. Szabad Magyarország, 1945. május 4. 17 MNL BAZML XXXIII. l/а. Miskolci halotti anyakönyv. 825/1945., 832/1945. sz. bejegyzések. állítólag azt hitte, hogy egy nyilas akart megszökni. Az incidens felborította a rendet, a szovjet őrszolgálat belelőtt a tömegbe (Somorjai 2007, 138). Egy másik zsidó fiú, Krausz Henrik súlyos haslövést kapott, három nappal később a kórházban halt bele a sérüléseibe.18 A rendőrség tehát nem pusztán hagyta, de provokálta az embereket. A lincselés, a halálos kimenetelű „népítélet” azonban elmaradt, s helyette két zsidó fiú lelte halálát szovjet fegyverek által. Az esemény hatalmas felháborodást keltett a lakosság körében. A MISKOLCI INTERNÁLÓTÁBOR A háború után az internálási szabályok tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy a hatalom képviselői bárkit hosszabb-rövidebb időre kiiktassanak a közéletből. Az internálást — amelynek tartama hattól huszonnégy hónapig terjedhetett — a rendőrség mondhatta ki, de eleinte elrendelhette azt a népbíróság és ilyen irányú javaslattal élhetett az igazoló bizottság is (Zinner 1985,119). Az internálás összefüggött a háborús bűnösök megbüntetésével, de kezdettől fogva alkalmazták a politikai ellenlábasok félretétele érdekében, tehát kiváló eszköznek bizonyult a „népi demokratikus átalakulás” előkészítésére. Általában valamely eljárás előkészítéseként, vagy önálló büntetésként alkalmazták, de az is többször előfordult, hogy amennyiben valakit a népbíróság felmentett, a kommunista párt által vezetett rendőrség elrendelte az illető internálását (Zinner 1985, 120). A miskolci főkapitányság politikai főosztálya 1945. február 9-ig 82 főt helyezett rendőrhatósági őrizet alá, vagyis internált.19 Az internálás intézményének tömeges felhasználását mutatja, hogy másfél hónap múlva a miskolci főkapitányságnak már mintegy 400 főnyi internáltról kellett gondoskodnia.20 Probléma volt ugyanakkor a foglyok elhelyezése és foglalkoztatása, ezért a miskolci főkapitány már február elején egy internálótábor felállítását és megszervezését indítványozta a belügyminiszternek.21 Javaslatát megismételte március 20- án is, amikor a Miskolctól 28 kilométerre lévő Tiszalúc község határában elterülő gróf Pálffy-Erdódy Johann és gróf Erdődy Franciska tulajdonát képező ún. sarkadi uradalomnak a területét — s utóbb emellett az Andrássy Manó-féle birtokot is — jelölte meg alkalmas helyszín-18 MNL BAZML XXXIII. l/а. Miskolci halotti anyakönyv. 825/1945., 832/1945-sz. bejegyzések. 19 MNL BAZML XVII. 2. 2159/1945. 20 MNL BAZML XVII. 2. 2303/1945. 21 MNL BAZML XVII. 2.2159/1945.
