Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Kis József: Háborús bűnös vagy áldozat?
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVII (2018), 137—168. HÁBORÚS BŰNÖS VAGY ÁLDOZAT? Kis József Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára, Miskolc Absztrakt: Vizsgálódásunk tárgyát a politikai természetű miskolci büntetőeljárások képezik 1945 és 1949 között. Tanulmányunk nagyobb részét a miskolci népbírósági eljárások története, ismertetése alkotja, emellett azonban figyelemmel kellett lenni a rendőri büntetőintézkedésekre (rendőri őrizet, letartóztatás, internálás), a szovjet katonaság által elhurcolt és hadbíróság elé állított személyekre, valamint azon bírósági perekre, amelyek ugyan hivatalosan politikai háttérrel nem bírtak, a gyakorlatban színtiszta politikai céllal kezdődtek, illetve végződtek. Ez többségében népbírósági eljárásokat jelent, de a miskolci népbírósági eljárások nem jelenthetik számunkra csupán a Miskolci Népbíróság eljárásait, hisz több ügyet a budapesti, még inkább a debreceni népbíróság tárgyalt. Szükséges leszögezni, hogy tanulmányunk nem kívánja bebizonyítani az egyes népbírósági döntések jogos vagy jogtalan voltát. Egyes esetekben megfogalmazunk ugyan kételyeket, túlnyomó többségben azonban csak azt kívánjuk bemutatni, hogy az 1945-1949 közötti politikai természetű büntetőeljárások milyen célcsoportok ellen, milyen módon, milyen intenzitással és milyen végeredménnyel folytak. Kulcsszavak: II. világháború, népbíróságok, háborús bűnösök, politikai büntetőeljárások, szovjetizálás Kutatásunkat nehezítette, hogy a megyei levéltárban csak töredékesen maradtak meg a Miskolci Népbíróság, illetve népügyészség iratai, ezért vizsgálódásunk tárgyát primer források hiányában más forrásokra is ki kellett terjeszteni. Bár néhány népbírósági ítélet - mivel az elítélteket vagyonelkobzással is büntették - a földhivatal iratai között fellelhető volt, még mindig erősen érezhető volt a hiány. A kutatás kiterjedt a későbbi rehabilitációs eljárások során keletkezett megyei bírósági iratanyagra is, ezen iratok azonban leginkább a népbírósági ítéletet tartalmazták (az eljárás teljes anyagát egyetlen esetben sem), vagy pedig megállapították, hogy a népbírósági eljárás iratai nem voltak beszerezhetők. Lehetőség lett volna a Népbíróságok Országos Tanácsa (a továbbiakban NOT) iratainak a kutatására, ehhez azonban információkkal kellett volna rendelkezni arról, kik ellen, mikor indult eljárás. így végül vizsgálódásunkat a korabeli sajtóra is kiterjesztettük. Az újságok rendszeresen — bár nem teljeskörűen — számoltak be a népbírósági eljárásokról, illetve azok végeredményéről. Természetesen a cikkek állításai forráskritikával kezelendők — így tanulmányunk tárgyát ezek vizsgálata más iratok hiányában egy-egy kivételétől eltekintve nem is képezheti —, ugyanakkor arra vonatkozóan viszonylag pontos adatokkal szolgálhatnak, hogy kik ellen, milyen váddal indult eljárás, s az milyen módon fejeződött be. Ugyancsak nem kívánunk foglalkozni a szakirodalom által már feltárt különböző eljárások — igazoló bizottsági eljárás, internálás, népbírósági eljárás — jogi hátterével (lásd Zinner 1985; Papp 2009; Mikó 2015). RENDŐRSÉGI ELJÁRÁS A II. világháború alatt már megfogalmazódott a későbbi győztesek között, hogy a háború során elkövetett cselekményekért bűnhődni kell. Ez társadalmi igény is volt, későbbi megvalósulása azonban már gyakran az állampolgárok ellenszenvét, sőt egyre inkább félelmét váltotta ki. Ennek egyaránt oka volt az eljárás alá vont illető személye, illetve a vele szembeni eljárás mikéntje. Már az eljárások legelső fázisában, a rendőrségi nyomozások szakaszában is megmutatkoztak a jogsértések. Különböző adatok alapján ugyanis valószínűsíthető, hogy a rendőrségi őrizet alá került személyek jelentős részét bántalmazták és arra kényszerítették őket, hogy saját magukra tegyenek terhelő vallomást. Rendőrségi túlkapásokkal feljelentés alapján még a rendőrségi igazoló bizottság is foglalkozott, sőt például Kiss József rendőrtanácsost, a diósgyőri kerületi kapitányság politikai osztályvezetőjét el is marasztalta.1 1 MNL BAZML XVII. 417. 16/1945.
