Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Lovász Emese - Miskolczi Melinda: Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)
Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002—2016)11 a belső, zárt udvar felé „éltek”. A keleti szárny tömbjét törte csak meg az emeletes kápolna nyolcszögű szentélye. A tornyok első emeleti, gótikus keresztboltozatú szobáiból bejárat nyílt a palotaszárnyakba. A második emeletről a teljes várpalotán körbefutó védőfolyosóra lehetett kilépni, és a zöld, sárga, kék és barna mázas tetőcserepekkel fedett szárnyak fölött még egy, hatalmas kőkonzolokon nyugvó gyilokjáró őrködött a pártázatos tetőtorony alatt. A keleti szárnyban, a kápolna két oldalán egy-egy lakosztály helyezkedett el, egyaránt 3-3 szobával. A déli emeleten lehetett a „királynéi” lakosztály, melynek termei benépesültek, amikor az anyakirályné, Lokietek Erzsébet, és Nagy Lajos felesége, Kotromanic Erzsébet is itt időzött udvartartásával együtt. A nyugati oldalt az ebédlőtermek, az északi szárny emeletét pedig a kéthajós lovagterem foglalta el, mely közel 360 m2 alapterületével a legnagyobb volt a korabeli Közép-Európában. Előkerültek a tetőcserepekkel azonos színű, mázas padlócsempék is, melyek négyzet, téglalap és háromszög alakú darabjaiból változatos mustrát lehetett kirakni. Az Anjou-kori kályhacsempék alapján sikerült Diósgyőrben rekonstruálni egy gótikus kályhát. A lovagalakos kályha elemeit egy olyan műhely készítette, mely a budai és a visegrádi leletanyagban meghatározott Anjou I. műhellyel azonosítható, de minden egyes készítménye egyedi mintázatú. Az emeletre a belső udvarból két lépcsőn lehetett feljutni, a földszinti helyiségeket illetve a nyugati szárny pincéit pedig raktározásra használták. A lakályos várpalota Nagy Lajos uralkodásának békés időszakában, birodalmának biztonságos, belső területén épült, csakúgy, mint a közel azonos korú Zólyom és Végles vára, melyek különösebb megerősítés nélkül állnak. A külső váröv 4 méter vastag, tornyokkal és gyilokfolyósóval ellátott építménye, a vizesárok kváderburkolatos fala és ellenfala építési idejét elképzelhető, hogy későbbre tehetjük Diósgyőr esetében is. A vár főbejárata is később kerülhetett át a nyugati oldalra, ahol megépült a széles királylépcső, majd mellette a tekintélyes kaputorony. Ez minden bizonnyal a Zsigmond-kor idején történt: a kaputorony tövében egy faragott kőcímer került elő (/. kép), mely sajnos olyannyira sérült, hogy biztonsággal nem dönthető el, Luxemburgi Zsigmond vagy Mátyás király címerét ábrázolja-e. Elképzelhető, hogy a nyugati főbejárat csak a Huszárvár megépülése után alakult ki. A Huszárvár leletanyaga eddig nem támasztja alá a korai keltezést, zömében 15—16. századi kerámia került elő, az I. helyiség tapasztott padlóján pedig egy Mátyás dénár6 feküdt, 1. kép. Mátyás király címerét ábrázoló kőfaragvány a kaputoronyról. (Felmérési rajz, Czeglédy 1988, LII. képtábla.) Fig. 1. Stone relief from the gate tower; depiction of Matthias Corvinuss coat of arms. (Survey plan, Czeglédy 1988, LII. table.) égett, faszenes omladék alatt. Még egy ok, hogy későbbinek véljük a nyugati bejáratot: a várárokban 1965-ben sikerült feltárni a nyugati kaputoronypár előtt három, egymás után épült, és a várárokba zuhant fahíd szerkezetét, melyek közül a legalsót 15. századinak határozta meg Czeglédy Ilona (Czeglédy 1988, 78). A Nagy Lajos kori nagyarányú építkezések során a vár tulajdonképpen elnyerte azt a formáját, melyet ma is őriz. Hozzá már a későbbiekben nem sokat építettek, inkább a belső díszítőelemek, és a nyílászárók tekintetében történtek változtatások. Zsigmond király kevesebbet tartózkodott itt, hiszen székhelyét áttette Budára. 1424-ben a királynénak, Borbálának ajándékozta Diósgyőrt, mely ettől kezdve a mindenkori magyar királynék vára lett. A belső terek szépítése a női szemeket gyönyörködtette, a mediterrán ihletésű pártázatos tornyok lefedése pedig a Kárpát-medence zordabb időjárása közepette a kényelmet szolgálta. A későbbi lefedést bizonyítja, hogy a gyilokjárók konzolsorai fölé szemmel láthatóan utólag vésték be a gerendafészkeket. Megemelték a palotaszárnyak helyiségeinek boltozatát, ennek következtében láthatóan följebb kellett emelni a toronyszobák keresztboltozatait is. A különböző építési szakaszok idejének megállapításához nagy segítséget jelenthet a vár kőanyagának, építő- és díszítő köveinek vizsgálata. A vár lényegében három eltérő színű és felületű kőanyagból épült fel: a pince és a földszint a helybeli fehér színű mészkőből, ez lehet 6 (1489-90) CNH II. 32.
