Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Hajdú Ildikó: Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében
218 Hajdú Ildikó FOLYÓIRATOK A tállyai földművesszövetkezet versenyre hívja ki... In: Zempléni Népújság. 1948. október 17., 3. Tömegesen jelentkeznek a földmunkások. In: Zempléni Népújság, 1948. október 31. 3. LEVÉLTÁRI FORRÁSOK ZI. VII. 2/f Jogszolgáltatás területi szervei, cégbíróság iratai ZI. XXIV. 203 Az államigazgatás területi szervei. Zemplén Vármegyei Földhivatal iratai ZI. IX. 502 A Tokaj-hegyaljai zártterületi Hegyközségi Tanács iratai INTERNETES FORRÁSOK Arany Sárfehér Szőlőés Bortermelők honlapja http://www.aranysarfeher.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=120 (2012.04.11) „Hangya" termelő-értékesítő ésfogyaszfási szövetkezetek, a Magyar gazdaszövetség szövetkezeti központja első 25 éve (1898—1923). Budapest, 1923. http://www.hangyaszov.hu/hangya Magyarország története a XX. században. http://mek.niif.hu/02100/02185/html/1132.html INTERJÚK I. 040409TC, 2004 — Tarcalon minden borásznak be kellett lépnie a szakszövetkezetbei — (M.F.): Ebbe önkéntes alapon lehetett belépni, a helyi szövetkezet hozta létre eyt a szakcsoportot, azért, mert kellett afölött is valami gesztornak lenni, hogy hol van az irodája, ki fizeti az embereket, aki ezyelfoglalkozik. Ezek mindig úgy mentek, hogy a szövetkezetek pátyolgatták ezeket a szakcsoportokat. Es abba tulajdonképp szabadon be lehetett lépni. Aki akart és aki az alapszabályát elfogadta, aláírta. Hajlandó volt odaadni a nagyüzemi felárnak a 10%-ot. Mondjuk erről nem volt nehéz lemondani, mert ez úgy volt kiszámítva, a szőlőfelvásárlási ár, hogy mondjuk volt 1 kg szőlő 20 Ft, a maszeknak, a szövetkezeti tagnak egy 22 Ft. Tehát azt a 10%-ot rátette az árra és akkor, ami még kecsegtető volt, hogy ebből a 2 Ft-ból még visszaadhatott. Tehát azt mondta a szövetkezet, hogy 1 Ft-ot megtartok magamnak, 1 Ft-ot meg még visszaadok. Tehát én mint maszek kaptam 20 Ft-ot, ő meg mint szakcsoporti tag kapott 21 Ft-ot, ezért beléptek. En nem léptem be, nem voltam szakcsoporti tag. Ennek a maradványain jött létre az a pinceszövetkezet, amely 1 évig tudott működni, mert nem tudta kifizetni a pince vételárát. Ez egy nagyon fura helyzet volt akkoriban. A politika kikényszeríthette akkor a vállalatból—felvásárlási gondok voltak. Es 2 megoldás volt: vagy állami segítséget adok, hogy vegye meg a szőlőt... vagy hogy vegyünk fel hitelt — ti. a vállalat vegyen fel hitelt, hogy fel tudjon vásárolni. Mondtam, hogy szó sem lehet róla. 1 Ft hitelt sem vagyok hajlandó azértfelvenni, hogy megvegyük a termelőtől a szőlőt és a bort, utána ne tudjuk eladni. Eft ugye nem tudták rákényszeríteni a vállalatra. Utána az következett volna, hogy pénz} adnak. Ayt már rá tudja kényszeríteni. Tehát állami beavatkozás. Ez később is megtörtént többször is. Ez gyakorlat is volt. Közben a termelők azyal kezdtek fenyegetőzni, hogy akkor mi felvonulunk a parlament elé és az aszfis teli hordót ráfordítjuk a közcsatornára. Szerveztek egy közdemonstrációt. Erre azt mondták, hogy „ Uramisten! Elő ne forduljon! Valamit csinálni kell. ” Pinceszövetkezetei kell alakítani. Itt van az állami vagyon egy része, oda kell adni az embereknek. Fele tulajdonban, nagyonjutányos áron a pincét, tárolóteret, hogy legyen hova tenni a termésüket. 1 évig meg volt oldva a probléma. Az embereknek befogták a szájukat. Erre kétségtelen, alkalmas volt. Csak nem gondolta végig senki ez} a folyamtatot. 19 pinceszpvetke- Zetet hoztunk létre állami vagyonból. Na ez volt a szakcsoport nyomdokain szerveződött. Úgyhogy mi ebbe a szakcsoportba apportként bevittük a pincét meg a fahordós tárolóteret. Máshol is így volt. Tehát nem kellett nekik egy fillért se fizetni, tehát a tárolótérért pl. utána ebből az apportból, a szövetkezetből a cég ki akart vonulni, magára akarta hagyni a termelőket. Kivonul, de a bevitt apport képez} a szövetkezet vagyonának egy részét, ez} ő eladja a szövetkezeti tagoknak. Fizessék meg magyarul a pincét meg a tárolóteret. De ekkor kiderült, hogy erre már nem hajlandó senki beadni a pénz}. Ráadásul leszüretelte a termést, feldolgozta saját költségén, bevitte ebbe a közös pincébe és akkor még tőle követeltek pénzt■ Tehát nem kapott a szőlőjéért 1 Ft-ot sem, de a pince megvételéért, meg a bor kezeléséért, meg esetleges palackozásért stb. viszont össze kellett volna adni a pénz}, amiből tudják ezeket a folyamatokat finanszírozni• Ehhez meg nem voltak hozzászokva az emberek. Ahhoz voltak hozzászokva, hogy beadták a szőlőtermést és másnap vagy 1 hét múlva felvette érte a pénzt- Ilyen körülmények között hát elég naiv gondolat volt, hogy majd ey} megfogják érteni az emberek egyik napról a másikra. De most megváltozott a helyzet és nem az van, hogy pénzt kapna, hanem neki ahhoz be kellfektetni, hogy valamikor ebből netalán pénz legyen- IgJ azfán senki nem fizetett be semmit és ezek a szövetkezetek nagy kínkeservvel meg nagyon olcsón megszabadultak a borkészletüktől és felszámolták ezeket a szövetkezeteket. Tehát 1-2 évi működés után mind megszűnt kivéve egyet [ti. a hercegkúti pinceszövetkezetei], de az nem is volt igazán pinceszövetkezet, mert az úgy jött létre, hogy nem 360 szerencsétlen ember hozta létre, hanem a szövetkezet alapításához 10 főre volt szükség, összeállt 4 kollega, beléptették a feleségeket meg a gyerekeket és mindjárt megvolt a 10 tag. Na az működik ma is. Na, de azoknak pénzük volt. Meg ők tudták, hogy mit kell csinálni. Ok már eleve azért alapították a szövetkezetei, mert tudták, ide még nyomni kell évekig keményen be a pénz}, aztán majd egyszer visszajön. De hát ezf a kisember nem merte megcsinálni. Tarcalon is sok kisemberből állt és akkor olyan komolyan vették ez} a dolgot, hogy aki nem volt szövetkezeti tag korábban, az} uidna még ha fizetett volna, ha hajlandó lett volna állni a költségeket, nem engedték be a tagok maguk közé. Mert az} gondolták, hogy ez egy olyan jó buli lesz nekik, hogy amit ők eddig kínlódtak, meg együtt voltak, akkor most idegenek ne próbáljanak meg közéjük menni. Ez egy naivság volt.
