Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Szalipszki Péter: (Füzér)Komlós története a 19. század második felében
(Füzér)Komlós története a 19. század második felében 179 10-én tartassanak a megemlékezések. A forrásbázist tekintve Komlósnál szerencsésebb települések esetében tudjuk, hogy elfogadták a megye által javasolt dátumot, a határban örömtüzeket gyújtottak, istentiszteleteket, hálaadó szentmiséket, körmeneteket tartottak. Arról azonban nem áll rendelkezésünkre adat, hogy Komlóson hogyan emlékeztek meg Árpád apánk és népének bejöveteléről, a honfoglalásról. A millennium nagy szellemi vállalkozása a Magyarország vármegyéi és városai sorozat útjára indítása. Ennek első köteteként jelent meg Abaúj-Torna vármegye és Kassa monográfiája, mely tartalmaz adatokat a századvégi Komlósra vonatkozólag is. A falut a Hegyköz híres manufaktúrájának lokalizálásához is felhasználják a szerzők, ekképpen: „a híres majolika-, kőedény- és kályhagyár [..] Hollóháza és Komlós kö\t az országút és a Török-patak mellett épült.” (Sziklay—Borovszky 1896, 281) A földrajzi közelség ellenére a századvégi népességösszeírás tanúsága szerint a manufaktúrának nincs egyetlen komlósi illetőségű dolgozója sem. „A kőedénygyártól mintegy 4 kilométernyire fekszik a nagy magaslatról lankásan ereszkedő völgyületben Komlós, 58 hágyal 292 magyar lakossal. Tosta: helyben, távírója: Alsó-Mislye. Határában van agu. n. »Tálhegyi« kőbánya" — olvashatjuk a falu szűkszavú jellemzésében (Sziklay—Borovszky 1896,282). Itt nem kerül szó a község legnagyobb nevezetességéről, a fürdőről, forrásáról pedig a vármegye földrajzi viszonyait taglaló fejezetben szólnak: „Azalsó-kékedi két forrás, mellyel mind az alkatrészekre, mind tulajdonságra és hatásra négye megegyezik a komlóskai forrás.” (SZIKLAY-BOROVSZKY 1896, 270) Nem lehet kétségünk afelől, hogy az említett forrás a mi falunk határában csörgedezik, hiszen a ma is Komlóska néven ismert ruszin települést 1882- ben, Abaúj és Torna vármegye egyesítésekor Zemplén vármegyéhez csatolták, ezért sem szerepelhet idézett monográfiánkban. A gyógyforrások említett hasonlósága miatt lássuk az alsó-kékedi jellemzését: „Kénes langyos vígé csúgos bajokban, kösgvénynél, igiileti és csontbajokban kitűnő hatású, sőt féloldali fejfájásnál és mint erősítőt hossgas betegségek után is javalják. [...] 1879-ben analizálták: 1 liter vigben van 0,297 sgilárd alkatrész, ^ két. Félig kötött és sgabad sgénsav, 0,336 ke sgénsgulfid.” (Sziklay—Borovszky 1896, 361) Abaúj-Torna vármegye fürdői között is felsorolják a „komlóskai”-t, de a fürdőéletet részletesebben nem jellemzik. A vármegye legnevezetesebb gyógyhelyei közé sem került be a komlósi fürdő, hiszen már csak az említett alsó-kékedi, ránk-herlányi és stószi gyógyfürdőkről találunk részletesebb leírást. Komlós századvégi gazdasági és társadalmi szerkezetéről a már említett országos népszámlálásból26 nyerhetünk átfogó képet, még akkor is, ha az adatok néhány ellentmondást, és értelmezhetetlen átfedést is tartalmaznak. A falu „összes népessége” 293 fő, ebből 99 a kereső és 194 az eltartott. Láthatjuk, hogy az 1881-es népszámlálás adatához képest, amikor 319 személyt találtak a faluban, a lakosságszám 8,2%-kal csökkent. Nem nehéz levonni ebből azt a következtetést, hogy a századvégi kivándorlás községünket is súlyosan érintette. A falu gazdasági szerkezetében alapvető változás nem következett be, hiszen lakóinak mintegy 80%-a, 78 kereső és 150 eltartott a mezőgazdaságból és a vele együtt emlegetett kertészetből élt. Bár a két tevékenységi forma össze van vonva, de esetünkben a község adottságainak ismeretében nyilvánvaló, hogy az elsődleges tényező a szántóföldi gazdálkodás és az ahhoz kapcsolódó állattartás, nem pedig a kertészet. A mezőgazdaságon belül 36 önálló kisbirtokos vagy bérlő, illetve 1 kisbirtokos, napszámos található27 *,100 kát. holdon felüli birtokost nem találunk a faluban. A társadalom alsó rétegét jelenti a századvégen a 9 mezőgazdasági cseléd 17 eltartottjával és a 15 mezőgazdasági munkás 31 általa eltartott családtagjával. A mezőgazdasági munkások közül egyébként csak mindössze 8 rendelkezett saját házzal. A korábbi ismeretekhez képest a századvégen, ha szerényen is, de nőtt a Komlóson ipart űzők és azok eltartottainak száma. A 6 iparos 21 eltartott családtagot etet, közülük 1 kovács, 1 asztalos, 2 cipész és csizmadia, 1 molnár, 1 pedig hentes és mészáros. A falu társadalmában, számában az iparosokat követi a közszolgálatban dolgozó illetve szabadfoglalkozású 5 kereső, illetve azok 6 eltartottja. Találunk még 4 házi cselédet 2 eltartottal és 3 napszámost 1 eltartottal. A közlekedésben 2 fő dolgozik, talán valamelyik vasúti pálya alkalmazottjai, ők 4 személyt tartanak el. A kereskedelem és hitel területén 1 kereső, vélhetőleg a kisközség egyetlen szatócs üzletének boltosa, illetve az általa eltartott 2 személy van megjelölve. A bányászat területén egyetlen személy sem tevékenykedik, ez talán 26 A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. Második rész. A népességfoglalkozása községenként. Szerkesztette és kiadta: A Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. In: Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 2. kötet. 1904. Budapest, pp. 406-409. 27 A községsoros statisztikai felmérés 37. oszlopa (kisbirtokos, bérlő) és 38. oszlopa (kisbirtokos, napszámos) nem tudni miért tartalmazza ugyanazt a kategóriát, és az sem tudható, mi a különbség a bérlőkkel együtt emlegetett 36 kisbirtokos illetve napszámosokkal egy oszlopba írt 1 kisbirtokos között, illetve hányán tartoznak az oszlop másik csoportjába.
