Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Kádár Tamás: Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet a XIV. század eleji Magyarországon: Petenye fia Péter pályája
Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet 103 Legalább ilyen problémát jelent azon momentum, hogy — miként azt egyébként Petrovics is megjegyezte — a kérdéses időszakban a király feltételezett Patak környéki tartózkodása jelenleg egyetlen okirati hellyel sem bizonyítható, sőt, még távolabbról, az északkeleti országrész vármegyéinek területéről sem ismerünk általa 1316 végén kiadott oklevelet. Épp ellenkezőleg, az Engel Pál által összeállított itineráriumba a legnagyobb jóindulattal is nehezen illeszthető bele egy — a rajta kitört kórt, említett fekvőbeteg állapotát is figyelembe véve feltételezhetően — huzamosabb Bodrog menti tartózkodás (Engf.i. 1988,137—138). Úgy hisszük, nem felesleges, és egyúttal talán közelebb is visz a megoldáshoz a király 1316 végén és 1317 legelején kiadott oklevelei keltezési helyeinek alaposabb áttekintése. Az uralkodó 1316. október 22-én Temesvárott datált, majd következő ismert tartózkodási helye december 15- én a közeli Lippa, másik kedvelt és gyakorta felkeresett dél-magyarországi városa, ahol az idézett oklevelét bocsátotta ki. 1317. január 2-i kiadványa privilégium, így nem tartalmaz kelethelyet, de három nappal később, majd 6-án ismét Lippán keltezett.20 Ha tehát elfogadjuk Petrovics István az első, Péter által személyesen végrehajtott merényletkísérlet időpontjára vonatkozó feltevését, azt értelemszerűen december 15. és 1317. január 5. közé kell helyeznünk, azaz mindössze 21 nap jöhet szóba. Ezen kerek három hét leforgása alatt kellett tehát elvben az uralkodónak Lippáról az onnan légvonalban is körülbelül 240 km-re fekvő Patak térségébe, majd onnan vissza Lippára eljutnia, mindezt — a komoly napi menetteljesítményt igénylő távot a nyilván — meglehetősen nehezen járható, a hó miatt néhol talán fel sem lelhető utakon, a legnagyobb téli fagyok idején megtéve. A feltételezett, bámulatosan gyors, kevés pihenőt engedő oda-vissza történt utazás mellett, a mondott 21 napos időintervallumba bele kell férjen továbbá a király betegsége —, ami alapján vélelmezhető: rossz fizikai állapota miatt legalább néhány napig kénytelen volt meg nem nevezett, Patak közelében kereshető szálláshelyén maradni, illetve, hogy legyengült volta talán később is korlátozta mozgását —, valamint nem utolsó sorban maga a sérelmére elkövetett gyilkossági kísérlet is. Mindennek a valószínűsége természetesen teljességgel nem zárható ki, mindent egybevetve mégis rendkívül csekély. Összességében tehát, a fentiek megfontolása a merénylet 1316 decemberére való datálása ellen szól, és 20 1316. okt. 22.: АО IV. 343. sz.; dec. 15.: АО IV. 368. sz.; 1317. jan. 2.: АО IV. 385. sz.; jan. 5.: АО IV. 388. sz.; jan. 6.: АО IV. 389. sz. mi magunk sem tartjuk azt elfogadhatónak. Meg kell jegyezzük mindazonáltal, és lehetséges, hogy ez az egész kérdéskör újabb, más szempontokat is figyelembevevő átgondolását teszi szükségessé, hogy I. Károly itineráriumának az 1315—1317 közötti időszakában másutt sem ismeretes Patak környéki, avagy Zemplén vármegyei tartózkodással összefüggésbe vonható adat, olyan időintervallumot pedig, amely során arra elvileg sor kerülhetett, nem egykönnyen találunk. 1317-ben 45 nap a leghosszabb periódus, melynek tartama alatt nem tudjuk meghatározni a király hollétét: jelesül épp az említett, január 6-i lippai keltezését követő másfél hónapban. Újbóli felbukkanáskor, február 20-án azonban az onnét mindössze 55 km-re fekvő Temesvárott, tehát még délebbre tartózkodott, ami, figyelembe véve a nagyobb utazások megtételére nem épp kedvező téli időszakot is, azt sejteti, hogy Károly a kérdéses hetekben mindvégig Lippa és akkori székhelye, Temesvár térségében maradt. Úgy gondoljuk, ha valóban megtörtént a Péter terhére rótt gyilkossági kísérlet, arra — a király itineráriumának fényében és tekintettel az időjárási és útviszonyokra — 1317-ben inkább tavasszal, március folyamán vagy április 10. és május eleje között kerülhetett sor, amikor is 28, illetve 29 napig nincs tudomásunk hollétéről (Spekner 2015, 145—146).21 A probléma lehetséges megoldását keresve fel kell tennünk természetesen azt a kérdést is, vajon minden rendben van-e ezen 1316. december 15-i oklevelünk körül. Hitelességével kapcsolatban aligha lehetnek kétségeink, de keltezése lehet esetleg hibás, 1315 helyett talán egy évvel későbbre történt. A merényletkísérletek problematikájával kapcsolatban Petrovicsétól jócskán eltérő álláspontra jutott Kristó Gyula 2003-ban, a Századok oldalain megjelent tanulmányában (Kristó 2003,330—331). Amennyiben jól értelmezzük, fájdalmunkra korántsem világos szavait, lényegében megkérdőjelezte az első, az oklevél által Patak közelébe helyezett merénylet megtörténtét. Mint írja: „az első merényletkísérlettel az oklevél Péter régi megátalkodottságát akarta bizonyítani”, azaz — ismételten; amennyiben (és csak akkor ha) vonatkozó mondatát nem értjük félre — a királyi adománylevél Pétert egy általa el nem követett bűnténnyel, alaptalanul vádolta meg. Tömörebben és durvábban megfogalmazva: a király, illetőleg kancelláriája hazudott (Kristó 2003, 331). Bár a probléma ilyetén, „gordiuszi” megoldása tagadhatatlanul elgondolkodtató, Kristó véleményét nem tudjuk elfogadni, főképp amiatt, mert az ismertetett ellentmondások meglátásunk szerint más módon, az 21 АО IV. 389., 406., 413., 435., 442., 462. sz.
