Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Kádár Tamás: Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet a XIV. század eleji Magyarországon: Petenye fia Péter pályája
Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet 101 ni, az ugyancsak Zemplén vármegyei Terebesen belüli, örökölt birtokaiból kárpótolja azokat.11 Ekkortájt csatlakozhatott a király táborához; 1312. április 10-én, nem sokkal a győzelmes rozgonyi ütközet előtt I. Károly hű szolgálataiért már adományban részesítette; mint oklevelében írja, mikor Omodé nádor fiai szervienseikkel — néhány héttel korábban — Patak város kifosztására és lakói elpusztítására indultak, Péter, mint más oklevelekből tudható, Baksa nembeli Tamás fia László és Doncs oldalán ellenük támadt, és az öszszecsapásban számos emberét elveszítette, lovakban, fegyverekben és más javakban mintegy 100 márka értékű kárt szenvedett, és maga is súlyosan megsebesült. Ezt követően a lázadók szécsi birtokára törtek, azt felégették, házát, ahol épp csak felesége tartózkodott, feldúlták, egy rokonát megölték, a templomot, amelyet ő maga építtetett, kirabolták, és az épületben nagy pusztítást végeztek, így összességében óriási, állítólag körülbelül 1000 márka kárt okoztak neki. Mindezekért, részint kárpótlásként, a király bizonyos Iroszló hűtlen fiainak és rokonainak Pihnye (Pyhuhe) nevű birtokát adta neki (Kristó 1988, 34).12 Kétségtelen tehát, hogy ekkor már a király híveinek táborához tartozott, valamint feltételezhetjük: Aba Omodé fiaival, illetve famíliájukkal komolyabb, régebbi keletű ellentéte volt, csatlakozásának közelebbi időpontja azonban nem ismeretes. Támogatása a király számára egyébként is nagyon fontos volt, de iránta való lojalitása Aba nembeli Omodé 1311 szeptemberében bekövetkezett halála után, amikor annak fiai és a király közötti konfrontáció elkerülhetetlenné vált, még inkább felértékelődött (Kristó 1978/b, 36—84). Péter nyilván hamar felismerte az előállt helyzet neki kedvező előnyeit, jelesül, hogy az Abák várhatóan nagymértékű meggyengülésével vagy esetleges bukásával könnyen kiterjesztheti fennhatóságát Zemplén vármegye egészére, és talán a szomszédos megyék területére is. Omodéval, illetve fiaival való szembenállása, majd pedig nyílt, fegyveres konfliktusa másfelől, ha nem épp eredendően, alapvető személyes érdekeiből következett; értékes zempléni birtokai azokéival elegyesen, a tartományúr uradalmai 11 АО II. 346. sz. Ruszka ma Kis-, Nagyruszka; Maly Ruskov, Vel’ky Ruskov és Kiszte ma Kiszta; Kysta, Zebegnyő ma Zbehnov, Tornya ma Kis-, Nagytoronya; Malá Torona, Trna, Terebes ma Tőketerebes; Trebisov, valamennyi Kassai kerület, Szlovákia. 12 АО III. 262. sz. Felettébb érdekes, hogy az adományt I. Károly 1332-ben átírta Druget Vilmosnak, ami Zsigmond király 1388- es megerősítéséből ismert. Szécs ma Gálszécs; Secovce, Kassai kerület, Pihnye ma Tüskés; Pichne, Eperjesi kerület, mindkettő Szlovákia. Baksa Tamás fiaira és az abaúji csatározás egyéb részleteire: АО III. 417. sz.; АО VII. 369. sz. közé szorultan feküdtek vármegye szerte (Karácsonyi 1995, 57-58), így, amennyiben szerette volna megőrizni azokat, elháríthatatlanná vált, hogy meghódoljon a nádor és családja előtt, és beálljon szolgálatukba. A bukása után kiadott oklevelekből egészen pontos kép rajzolódik ki tekintélyes zempléni birtoktömbjeiről, 1315 táján legkevesebb 45—50 falu és öt-hat vár volt a kezén, illetve ellenőrzése alatt. Utóbbiak közül Bodrogszeget — Patak és Zemplén előterében, a Bodrog partján — és Borostyánt — Szécs nevű birtoka közvetlen közelében — valószínűleg ő emeltette, minden bizonnyal annak mentsváraként, néhány évvel korábban (Fügedi 1977, 111,112-113). Károly 1312-ben újabb kézzelfogható jelét adta, hogy komolyabban számol erejével az Omodé fiaival előállt konfliktus tekintetében, és megbecsüli nagy helyi hatalommal bíró zempléni hívét, illetve annak támogatását. Egy ez évi, napi kelet nélküli okleveléből kitűnik: március második felében a király zászlói alatt részt vett a lázadók által tartott Sáros várának ostromában is, amiért ekkor a két „Bazza”-t nyerte el Zemplén megyében. 1313-ban Péter már e fekvőségéből adományozott tovább egy kisebb, a Radványszege nevű birtokrészből kihasított darabot szervienseinek, akik — minden valószínűség szerint oldalán — harcoltak a Csák Máté és az Omodé-fiak elleni győztes rozgonyi csatában.131312 első felében tehát két rendkívül fontos hadi esemény során is érdemeket szerzett, és — minthogy az személyesen irányította a Sáros körüli és az Abaúj megyei harccselekményeket, valamint június 15-én maga vezényelt a rozgonyi csatamezőn is — vélhetően felhívta magára a király figyelmét. Engel Pál szerint az értékes birtokok mellett rövidesen hivatali megbízatásokat is kapott az uralkodótól, aki előbb zempléni és ungi, majd regéci ispánnak nevezte ki. Zempléni és ungi ispánságára vonatkozóan egyetlen forrásadattal rendelkezünk, ez máskülönben egyedüli ismert saját kiadványa is, emiatt érdemes kicsit részletesebben foglalkoznunk vele (Engel 1988,103; Engel 1994; Engel 1996, 219,241; Szirmay 1804,13).14 Az irat, amelynek szövege csak XIX. század eleji kiadásokból ismert, keltezetlen, közreadói, Szirmay Antal, illetve annak munkája nyomán Fejér György — kétségkívül tévesen — 1320-ra datálták. Tartalma alapján — Péter zempléni és ungi ispán Tamás fia Lászlót, Baksa fia Miklóst és három további megnevezett társukat felszólítja, hogy bizonyos Róbert ellen jöjjenek segítségére 13 Mindkét okirat csak tartalmi átírásból ismeretes: АО III. 415., 656. sz.„Bazza” ma Kishonra; Bozcice, Kassai kerület, Szlovákia. 14 CDH VIII/5. 115.
