Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Kádár Tamás: Egy megkésett tartományuraság-építési kísérlet a XIV. század eleji Magyarországon: Petenye fia Péter pályája
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), 99—111. EGY MEGKÉSETT TARTOMÁNYURASÁG-ÉPÍTÉSI KÍSÉRLET A XIV. SZÁZAD ELEJI MAGYARORSZÁGON: PETENYE FIA PÉTER PÁLYÁJA Kádár Tamás történész Absztrakt: A XIV. század elején Zemplén vármegyében Petenye fia Péter hozta létre Magyarország legkisebb és legrövidebb életű tartományuraságát. Péter kezdetben, főként a király Aba nembeli Omodé fiai elleni harca idején, 1312 körül I. Károly híve volt, legalábbis annak mutatta magát, néhány évvel később azonban nyíltan szembefordult vele. Ez vezetett 1317 tavaszán gyors bukásához és zempléni tartományának fegyveres felszámolásához. A tanulmány a nagybirtokos életét és közéleti pályáját, valamint tartományurasága történetét mutatja be részletesen, de külön hangsúlyt fektet két, a király által terhére rótt, túlzás nélkül rendkívülinek nevezhető bűncselekményre is. Ez utóbbi keretében egy közelebbről ismeretlen halicsi fejedelem Magyarországra hívásának körülményeit, annak lehetséges hátterét, és általában az erősen kétséges vádat vizsgálja. Kulcsszavak: Zemplén vármegye, Ung vármegye, I. Károly, tartományuraság, Borsa nembeli Kopasz, topái csata A világi nagybirtokosok legfelső, az Árpád-kor utolsó évtizedeiben félelmetes hatalmat szerzett maroknyi csoportja, az úgynevezett tartományurak köre többé-kevésbé ismertnek mondható a középkori történelmünk iránt érdeklődő, nem szakmabeli közönség előtt is. Csák nembeli Máté: a „trencséni nagyúr”, Aba nembeli Omodé nádor, a Dunántúl java részét és Szlavónia északnyugati megyéit uralmuk alatt tartó Héder nemzetségbeli Kőszegi fivérek, vagy a bihari oligarcha Borsa nembeli Kopasz nevéről csaknem mindenki hallott már, és bizonyára az általuk létrehozott tartományuraságok mibenlétéről is sokaknak van valamelyes fogalmuk (a tartományúri hatalom történetéhez: Kristó 1979,139—212; az egyes oligarchákra és a „kiskirály” családokra: Kristó 1973; 1975; 1978/a; Pór 1888; Bunyitay 1888, Révész 1891; a Drugetek királyi jóváhagyással kiépült tartományára: Hardi 2012; Zsoldos 2017/a). A — korábban gyakran, kissé pontatlanul kiskirályok megnevezéssel emlegetett — tartományurak csoportjának volt az említett bárókon kívül néhány, tőlük politikai hatalomban, vagyonban és fegyveres erőben jelentősen elmaradó, de végeredményben mégis az oligarchiához sorolható tagja is, akikről ellenben jóval kevesebbet tudunk. Történészeink között némely nagybirtokos báró személyét illetően nemegyszer véleménykülönbségek is felmerültek a tekintetben, hogy az adott előkelő ténylegesen a tartományúr bárók kasztjába sorolható-e, avagy nem (Kristó 1979, 143, 206; Zsoldos 1997,147; Engel 1994, 544). Ezen utóbbi, a kutatásban eleddig csupán kisebb figyelmet kapott főúri körhöz tartozott tanulmányunk tárgya, Petenye fia Péter is, a Zempléni-hegység vidékének Omodé nádor melletti legtekintélyesebb világi nagyura, akinek életútja, főképp pedig helyi territoriális magánhatalom kiépítésére irányuló törekvései ugyanakkor számos vonatkozásban alaposabb, mélyrehatóbb vizsgálatra, illetve bemutatásra érdemesek (Péter pályafutására, főként pártütésére: Petrovics 2000). Péter családja, jóllehet vélhetően nem számítható Zemplén ősi, törzsökös famíliái közé, régtől fogva a vármegye egyik tehetős, nagy földvagyonnal bíró, és — részint ebből következően — befolyásos nemesi rokonsága volt. Sajnos egyetlen forrásunk sem közli, hogy a báró és felmenői mely nemzetségből származtak, és minthogy rokoni összeköttetéseikre vonatkozó adatokkal sem rendelkezünk, az ilyen módon sem állapítható meg. Feltehetően atyjával azonosíthatjuk azt a bizonyos Petenye nevű előkelőt, aki János pataki plébános egy év nélkül kelt oklevele szerint valamikor 1264—1270 között Erzsébet királyné tárnokmestere (esetleg tárnokispánja) volt.1 Feltevésünket valószínűsíti meglehetősen ritka — 1 1 ÁHHKO 85. sz.
