Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon
70 B. Hellebrandt Magdolna az oldalfalat a fül felhelyezésekor a 30. objektumból előkerült bögrénél,32 ahol a fül három részre tagolt, és a középső rész magasabb, mint az 5. obj darabjánál (52. kép 12) láthattuk. Hasonló füle van a 30. obj. egy másik töredékének {52. kép 5), mely nem osztott, de középen hosszában magasabb. Ennek a bögrének kannelúrázott a hasa. A 3. obj. cserepének {52. kép 11) füle közvetlenül a peremből indul ki, kissé befelé tart, majd a perem fölé magasodik, hasonlóan a 44. kép 1—2 csészéjéhez. Peremből indul ki a füle a 70. obj. kis csészéjének {52. kép 4), hurkafüle kör átmetszetű. A perem alatt rövid kis fület képeztek ki az SNR 012 darabjának {52. kép 2) készítésekor; a fület alagútszerűen átfúrták, de két oldalról nem egyformán. Az edények fogását könnyítették a különböző bütykök, mint a 42. kép J-nál és a 43. kép 6-nál láthattuk. Vannak laposabb, lefelé álló bütykök, erre példa a 46. kép 6 nagy tál. Gyakori az osztott bütyök, például a 46. obj. kis fazekán (43. kép 5), vagy a 70. obj. edénytöredékén (52. kép 13). Sebastovce telepén is előfordult (DEMETEROVÁ 1986, IX. t. 4—6). Perem alatt felfelé álló kis bütyök található a 71. obj. tálkáján (52. kép 14) és kis fazekakon az SNR 023 (52. kép 15), illetve a 77. obj. leleteinél (52. kép 16). Különleges, belülről kinyomott, kissé felfelé álló bütyök helyezkedik el a 18. objektumban előkerült nagyméretű edény hasán (42. kép 3). Ugyancsak belülről kinyomott bütyök van a 30. obj. fazéktöredékén (53. kép 3), ahol a bütyök a kannelúrával együtt domborodik ki, amint az a 41. obj. behúzott peremű táljánál is megfigyelhető (53. kép 5). Gombszerű, homorú tetejű, rátett bütyköket láthatunk a 60. obj. (55. kép 20) és a 70. objektumból (55. kép 16) előkerült töredékeken. Az edényeken alkalmazott hosszanti bordákat felfoghatjuk díszítésnek, de az edény fogását megkönnyítő elemnek is (42. kép 1; 53. kép 3—4; 54. kép 2). Több esetben láthatunk az edényeken lyukakat, sőt lyuksorokat. Kisebb edényeknél gondolhatunk arra, hogy felfüggesztették őket. Ilyen egy Köröm-Rétföldön gyűjtött szórvány töredék, valamint a Kápolna-domb 30., 50., 59. és SNR 043 gödreiben és házában feltárt darabok (52. kép 6—10). Muhi-Kocsmadomb egyik szkíta kori nagy edényének oldalfalán is megfigyelhető áttörés (KEMENCZEI 2009, 40. t. 5).33 32 HÓM Régészeti Gyűjteménye: ltsz. 99.36.2395. 33 Ennek az edénynek a lelőhelye Muhi-Kocsmadomb. B. HELLEBRANDT 2001,18. kép 7 és KEMENCZEI 2009,78. t. 1 estében elírás történt, csak a gyöngyök lelőhelye Szirmabesenyő. Peremhez közeli áttörés van Békásmegyer 108. sírban talált kis, gömbölyű edényen, valamint áttörést láthatunk a 150. sírból előkerült öblös urna nyakán, és egy másik edény oldalfalánál (KALICZ-SCHREIBER 2010, 52. t. 8; 67. t. 10; 7. t. 17). Szintén alul az oldalfal áttört Kaba-Bitózug edényén, és a perem alatt két-két áttörés látható egy másik darabon (V. SZABÓ 2002, 175. kép 4; 185. kép 2). Muhi-3. kavicsbánya 6. objektumában egy táltöredék alján figyelhető meg valószínűleg hat kerek áttörés egy középső áttörés körül szabályosan elrendezve (KOÓS 2015, 5. t. 3). Az átlyukasztás gyakorlati és rituális okait is elemezte az ásató (KOÓS 2015, 146, 19. lábjegyzet). A „léleklyuk” elmélethez (L. NAGY 2012,256, 268) érdemes figyelembe venni, hogy ilyen áttörések a kelta leletanyagban régóta ismertek, s az általam feltárt sírokban talált edényeken Z. Abonyi J. restaurátor gyantanyomokat talált. Logikus tehát az a következtetés, hogy ezeknek az edényeknek szertartásokon lehetett szerepük (HELLEBRANDT 1999, 95-96). A késő bronzkorban edények alján láthatunk lyukasztást például Tibava és Velyky Bereznyj lelőhelyeken (BUDINSKY-KRICKA 1963, 5. ábra 1; 1976, 8. ábra 1; 13. ábra 1). H kerámiák egyéb díszítései A kor edényein leggyakrabban alkalmazott díszítés a kannelúrázás, azaz az árkolás. Ezek az edények feketék, mint például a 63. obj. darabja.34 Az edények hasán gyakori a függőleges kannelúra, mint a 24. obj. fazekánál láthatjuk (53. kép 1). Ez az edény belül sárgásbarna, kívül fényes, fekete. Hasonló a 27. obj. kis fazeka (50. kép 10). Függőleges árkolás díszíti az SNR 002 urnatöredékének hasát (53. kép 8), melynek nyaka felfelé szűkül. Az edény belül barna, kívül matt, fekete, jelenleg 25 cm magas. Hasonló az ugyanebben az objektumban kibontott 16 cm hosszú edénytöredék (53. kép 9), melynek nyaka kifelé tart. Az edény hasán, illetve a vállán a hosszanti árkolásoknál egy belülről kinyomott bütyök helyezkedik el, melynek belső felén szabályos üreg látható. Nagyobb, díszített, kannelúrázott hasú cserép került elő a 63. objektumban, kétféle és kisebb edény töredéke az 58. objektumban.35 A kannelúrás edénydarabok analógiáit tárták fel például Sebastovce telepén (DEMETEROVÁ 1986, IX. t. 13). Hasonlóan belülről kinyomott bütyök fordul elő a 41. obj táltöredékén (53. kép 5), ahol a behúzott peremrész kívül turbántekercses, illetve ferdén árkolt. Ennél egy helyen az árkolás kétfelől indított, és ezek lekerekítve 34 HÓM Régészeti Gyűjtemény: ltsz. 99.36.3457. 35 HÓM Régészeti Gyűjtemény: ltsz. 99.36.3457., 99.36.3280.
