Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Közlemények - Szeredai-Sznagyik László: Két miskolci díszkovács mester és a Postapalota rácsozata. Sznagyik Sándor és Székely Béla munkássága a két világháború között
296 Szeredai (Sznagyik) László 1. kép. A miskolci Postapalota 2016-ban. Az eredetileg szimmetrikus homlokzatú épületen jól látható a déli szárny bővítése (1950-es évek), és a későbbi emeletráépítés (1990-es évek). (A szerző fotója.) is tervezett: urnák, füzérek, ablakpárkányok, mellvéd kötények tagolják a homlokzatot (KAMODY 1990, 128—129). így valószínű, hogy az ablakok és ajtók-ka- puk rácsozatát, illetve az ablakok felső tagozataiban a félköríves lünetták egyedi kovácsoltvas motívumait is ő tervezhette, a Sznagyik—Székely díszkovács mesterpáros az ő terveit valósította meg. Az ablakokat fedő rácsozat két jól elkülönülő részelemre bontható és ma is így látható. A felső lünetta kézi megmunkálású kovácsmunka, míg az alsó, felületében és tömegében lényegesen nagyobb védőrács, gépi hajlítású és fémmegmunkáló üzemet feltételez. Kamody közlése szerint Árva Pál építési vállalkozó volt az épület kivitelezője, aki a rácsozat készítését a Nyíri és Demeter céggel, illetve Fazekas Adolf vállalkozóval végeztette (KAMODY 1990,128). A Nyíri és Demeter cégre való hivatkozás — tekintve, hogy Demeter a város legnagyobb ilyen célra igénybe vehető fémipari cége/ családja volt, és Dobrossynál is név szerint csak ez szerepel — nem megkérdőjelezhető információ. Árva Pál egyébként is építési vállalkozó, fémipari alvállalkozóra is szüksége volt. A kivitelezőként megadott Fazekas Adolf vállalkozó azonban nem lehetett (vagy nem egyedül volt) a kivitelező mester. A to-és alvállalkozó ma jól ismert fogalom: a Nyíri-Demeter cég, és/vagy a Fazekas alvállalkozója volt a Sznagyik—Székely kisiparos páros. Emellett szól az is, hogy Székely Béla édesanyja, Demeter Irma e Demeter család tagja. Családon belül pedig, különösen a kevés szereplővel működő fémipari szakmában ismert kellett, hogy legyen a kovács Székely Béla. Tehát a fővállalkozó ismerhette a mestereket. Miskolc városában kézműiparos (kisiparos) ez időben lakatosként több mint 50 fő volt, kovács 1930-ban 17 fő, 1943-ban 19 fő (DOBROSSY 1994, 2. sz. táblázat). A Postapalota 2 kapuja és 9 ablaka védő- és díszrácsozata nem kis munka, egy építész vállalkozónak, ha nem voltak fémipari szakemberei, alvállalkozókat kellett alkalmaznia, azaz választani a kisiparosokból.
