Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Közlemények - Mincsik Veronika: Egy abaúji parasztcsalád gazdálkodása az 1940-es években, háborús frontlapok tükrében
292 Mincsik Veronika 18. kép. Klema Gyula „Tatár” nevű bikája a budapesti országos kiállításon, 1939. (A fénykép magántulajdonban.) tek, van-e eladó bikájuk, de Erzsiké bizonytalan volt, hogy eladhatja-e, illetve, ha igen, mennyiért. Uczekaj azt tanácsolta neki, hogy ha nem jöttek érte Kassáról, adja el. Gyula gazda levelet írt ezzel kapcsolatban a felügyelő úrnak, de az nem válaszolt rá, így azt javasolta, hogy Miska bácsi „intése el egt ag ügyet, neki jobban van alkalma rá”.209 Egy év múlva Gyula gazda a bikák és a kis borjúk fejlődése után érdeklődött, és a legnagyobbat eladásra javasolta, a többit pedig abrakolásra. Ebben az évben is Uczekaj segítségét kellett kérniük, hogy „beszéljen a felügyelővel, hogy engedély egye ag eladását mint nem törgsköny végett”.2X0 A lapok tanúsága szerint 1941. november közepéig még nem sikerült eladni a bikát, mert nem kérték. A kisborjúkra vonatkozóan Gyula gazda azt az utasítást adta, hogy nagy gondot fordítsanak rájuk, etessék őket abrakkal, és az abrakot a felesége adja ki, a „kamarába ne járjon mindenki”. Sót hetente adjanak nekik, és a karámba tartsák őket, ahol „be kell nekik a helyet árnyékolni, nehogy a nap érje őket”.m A tehenekkel egy Gyula nevű ember járt az erdőre, miután a legelőn már nem volt semmi. Azt, hogy ő volt-e a „tehenésf', aki felől Gyula gazda érdeklődött, nem tudjuk, csak azt, hogy a viselkedésére oda kellett 209 KGY lapja UE és KE részére, 1940.07.12. 210 KGY lapja UE részére, 1941.09.04. 211 KGY lapja UE részére, 1940.07.09. figyelni, és „kordába” kellett tartani.212 213 214 1940 őszén esedékes volt a tehén ellése, de többet és részleteket nem tudunk. A teheneket csak az 1940-es lapok említik, azokban is ritkán, mindössze még annyit, hogy a cukorrépa torzsáját a tehenekkel etették meg. Ló 1940 nyarán Gyula gazda az egyik lapjában érdeklődött a lovak iránt, melyre Erzsiké kissé mérgesen válaszolta: „Agt kérded, a lovakkal hogy állunk, úgy ahogy álltunk, agt írod, hogy vegyünk lovat, ha ag olyan könnyű volna, én bigony nem tudok lovat venni, mikor ag igen nagy feladat volna”.213 Gyula gazda mégis több levelében is írta, hogy feltétlen venni kell egy lovat, mert „nagy sgükség lesg rá”.2U Bár a beszerzést rájuk bízta, a következő tanácsot adta nekik: „A lovat ha visgitek a vásárra, és mást vesgtek, úgy nagyon vigyággatok, hogy be ne csapódjatok, vagy sgágpengőtpróbáljatok vissgatartani, amíg a lovat kipróbáljá- tok”.215 Feltételezhető, hogy a cserét véghezvitték, mivel Gyula gazda egyik levelében kérdezte, hogy jól húz-e a ló, illetve Endre a lovakért kapott pénzről számolt be testvérének. 1940 nyarának végén Gyula gazda egyik lapjából az olvasható, hogy a lovak nincsenek odahaza, és szeptember végén kerültek haza, de ebben az évben az nem derül ki, hogy pontosan hova és miért vitték el azokat. Egy év múlva viszont Gyula gazda levelében olvashatjuk, hogy ha a lovat bevitték a hadsereghez, azonnal venni kell újat, „meg ne álljon ag ősgi munka”’.216 A lovakkal zabot és árpát etettek, és feladataik közé tartozott a hordás, és a szántás. Sertés 1940-ben csak egyszer említik a disznót, mégpedig Gyula gazda írta feleségének és testvérének, hogy „a kocgátjó lenne kimiskároltatnd\ és hogy reméli, már hizlalják a sertéseket.217 1941. szeptemberében a sertések megfialtak, a másodiknak 4 szép, „rendkívülfejlett” malaca lett.218 219 Gyula gazda tanácsa szerint a két ártányon kívül be kellene fogni az egyik „kocgát, mivel a két drb. kevés lesg a hágtartásba”,m Ebben az évben mégis csak kettőt fogtak be hízóba, mert „igen sgép nagyok. Többi 212 KGY lapja UE részére, 1940.08.29. 213 UE lapja KGY részére, 1940.07.08. 214 KGY lapja UE részére, 1940.07.09. 215 KGY lapja UE részére, 1940.08.03. 216 KGY lapja UE és KE részére, 1941.09.30. 217 KGY lapja UE és KE részére, 1940.10.04. 218 KE lapja KGY részére, 1941.09.05. 219 KGY lapja UE részére, 1941.09.30.
