Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Közlemények - Nagy Gábor: A miskolci 10-es honvéd gyalogezred harcaiból. Kalników, 1915. május 28–június 1.
268 Nagy Gábor sapkát vagy kendőt lengető, vágj fegyverét önként elhányó honvédeket?” Glück Miksa tizedes röviden így válaszolt: „ Nem láttam Hasonlóképpen emlékezett Bocskai János őrvezető, aki a Palásti hadnagy úr századához tartozott: „(...) del. 2h igen élénk ellenséges tüzérségi tű.z a tőle halra lévő rajvonalra kh. a templom irányába. E%t követőleg balfelől élénk gyalogsági tüzet hallott. A tábori őrs felől, mivel már rajvonalunk ellenséges csapatokat is vett ésyre, élénk tüzelés közben saját embereinket látta visszafutni. Az emberek így saját tűzhatásunk közbe futottak rajvonalunkba. Tábori őrsünk emberei után az ellenség nyomban a drótakadályaink előtt tűntfel s mi még élénkebben tüzeltünk, miközben az ellenség a drótok oszlopait kihúsjgálva rajvonalunkba betört. Mikorazellenség márfedezékeinkbe betört, és embereinket saját rajvonaluk mögé hajtották, én kiugrottam a lövészárokból, s a 16. ezred lövészárkai feléfutottam. A vizsgálat legfontosabb kérdésére: „Tátott-e sapkát, vagy kendőtfeltartó, vagy fegyvereit önként elhagyó honvédeket?” így válaszolt: „Nem, hanem a\t láttam, hogy az oroszok még a lövésben lévő tüzelő honvédeketpuskájukkal ütötték, mert még tüzelni akartak A Az áttörést követően, még mielőtt a 10. ezred állásait megtámadó ellenség az ezred drótakadályait elérte volna, a 10-esektől balra lévő arcvonalon egyes emberek voltak láthatók, akik Kalników felé visszaszaladtak, majd rövidre rá nagy tömegeket láttak ugyanoda visszafutni. Hogy melyik csapattesthez tartoztak, azt akkor nem állapították meg. Az oroszok a futókat követve már a magyar állás oldalában voltak, majd dél felé lekanyarodva a balszárny felsodrását megkezdték. Az események egyik kulcsszereplője Nyékhegyi Ferenc őrnagy, a 9. gyalogezred tisztje, aki nyilatkozataiban következetesen a 10. gyalogezred ellenállás nélküli megadásról beszélt. Milassin százados küldönce, Löffelbein Bernát porosz őrvezető adott először jelentést Nyékhegyinek az áttörésről és az orosz átkaroló műveletről. (Ez már azután történhetett, hogy Milassin Kornél telefonon értesítette Nyékhegyit a tartalék riasztásáról, és a megindult orosz támadásról.) Löffelbein így nyilatkozott: „Midőn az állásból kénytelen voltam elmenekülni, mivel tőlünk balra lévő rajvonalak visszaszaladtak, találkoz- tam Nyékhegyi őrnagy úrral, aki a faluban volt és kérdezte tőlem, hogy mi történt. Én az őrnagy úrnak a következőket jelentettem: Állásaink ellen jobbról, a nagy erdőből két hadi erejű század rohamozik, szemből a kis erdőbőlgyengébb ellenség közeledik, balról a községben az ellenség áttörte a vonalunkat, * 1 8 9. és 14. sz. Jegyzőkönyv. (Pohorylec, 1915. június 2.) HL 11/587. 1. doboz 18—33. saját csapataink balra hátra futottak, a% ellenség már balról a hátunkba került, a mieink kénytelenek voltak megadni magukat, mert teljesen körül voltak véve.” Nyékhegyi Ferenc a vizsgálat során a saját jelentésében ezt úgy adta vissza, hogy a 10-esek századai minden ellenállás nélkül, tüzelés nélkül adták meg magukat. Löffelbein Bernát az erre irányuló kérdést a következőképpen tisztázta, önmagát is megvédve: „Az őrnagy úrnak én nem azt jelentettem, hogy a 10. ezred századai adták magukat meg minden ellenállás nélkül, hanem ellenkezőleg azt jelentettem, hogy a balról levő részek, melyek a község (templom) környékén voltak, azoknak kellett már ellenállás nélkül megadni magukat, mert balról teljesen a hátukban volt az ellenség. Én a Milassin szds úr mellett voltam küldönc, a mi fedezékünk a magaslat tetején a 9. ezredjobb szárnya mögött volt. Én mindaddig fedezékem mellett tartózkodtam, amíg balról a templom irányából az ellenség a mieink mögé nem érkezett, egy orosz egyenesen felénk futott ezek közül, ezt én lelőttem és azután hátrafutottam." Hozzátette, hogy másutt valóban látott önmagukat feltartott kézzel megadó katonákat, miközben a 10-esek erős tüzeléssel igyekeztek hátráltatni az előrenyomuló oroszokat. „Még ayt adom elő, hogy saját százp^lnk, tehát akik a fedezékünktől jobbra voltak, igen erős gyalogsági és géppuska tüzet fejtettek ki. Még mikor hátra futottam, akkor is hallottam jobbról az erős tüzelést. A balról lévő rajvonalnál a fedezékemből, amely mint említettem a 9. ezred jobb szárnya mögött volt, félbalra és egyenesen előre lévő résznél láttam, amint az emberek kezüket felemelve megadták magukatN A balról lévő erők visszahatását a rajvonal mögött tartózkodó sebesültvivők is látták és megerősítették. A 10-esektől jobbra elhelyezkedő 16. ezred ekkor még szintén állásaiban volt. valamennyi jegyzőkönyv egybehangzóan kijelentette, hogy a 10. gyalogezred védővonalának legénysége az ellenség megpillantásakor a legerősebb tüzet puskából és az állásban lévő 3 géppuskából azonnal megkezdte. A tőle balról lévő csapatok visszafutásának ellenére állásaiban az ezred kitartott. Az oroszok többsoros támadó vonala azonban — nem törődve a heves tűz okozta nagy veszteségekkel — elérte a drótakadályt, azt a homokos talaj miatt aránylag könnyűszerrel ledöntötte, és az oroszok az állásba betörtek, rövid szuronyharc után a magyar csapatokat onnét kivetették. A drótakadály ledöntését, az állásokba való betörést és a közelharcot érzékletesen visszaadja Krupiczer Kálmán és Bozzay Lajos hadapródok visszaemlékezése: „(...) a balszárnyról az oroszok roham kiáltását hallottuk a 9 7. sz. Jegyzőkönyv. (Pohorylec, 1915. június 2.) HL 11/587. 1. doboz 18—33.
