Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Közlemények - Nagy Gábor: A miskolci 10-es honvéd gyalogezred harcaiból. Kalników, 1915. május 28–június 1.
266 Nagy Gábor Az ezred a megsemmisülés szélére került, akár könnyen fel is oszlathatták volna. Ráadásul az ezredet azzal vádolták meg, hogy egy orosz támadás alkalmával tüzelés nélkül önként adta meg magát. Ezt az ezredparancsnok, Kobek ezredes visszautasítja: „Hogy ayeyred tüzelés nélkül önként megadta volna magát, a% a valóságnak meg nem felel. Juhász őrnagy úr erre vonatkozójelentése a Cillinger főhadnaggyalfelvett csatolt jegyzőkönyv tanúsága szerint csak félreértésen alapulhat. Hogy az ezred töredéke (500 ember) ezen alkalommal bátran és férfiasán harcolt, és csak ay ellenséges túlerő, valamint a szomszéd csoport visszavonulása folytán beállott átkarolás okozta, hogy sokan foglyul estek. Igazolja e\i aZj hogy a visszavonult részek kétszer hősiesen ellentámadásra mentek előre, sőt ez alkalommal az ezrednek már csak töredéke még 107 foglyot is ejtett. Hogy az ezred hősiesen harcolt a nehéz viszonyok között, igazolja a nagy veszteség. Dacára, hogy nagy része foglyul esett, ezen a napon az ezred halottakban és sebesültekben több mint 100 embert (létszám 25%-a) vesztett; ha az emberek ellenállás nélkül adták volna meg magukat, veszteség alig lehetett volnaN Lássuk, mi is történt valójában! Elsőként azt a jegyzőkönyvet idézzük, amelyben Milassin Kornél százados, az 1. század parancsnoka adta elő az orosz áttörés általa tapasztalt eseményeit (/. kép). „1915. június 1-én del. 2h-kor az ellenséges tüzérség igen erős tüzet kezdett összpontosítani a Zagrebla na Paladni új templom környékén lévő állásainkra. Erre rögtön a zfiszlóalj parancsnokság útján tüzérségi támogatást kértem, és Nyékhegyi Ferenc, 9. honvéd gyalogezredben őrnagy urat telefonon kértem: „A tartalékot riassza föl, mert a templom környékén áttörés készül.” A szfizadhozpedigNovotni 1. szfi.-beli honvédet küldöttem, hogy azonnal riasszon fel mindenkit, készen legyen a támadásra, s ay utolsó percig kitartani. A küldönc vissza nem érkezett. Magam személyére a födözékemből a századomhoz közelebb mentem a század régifödözékeibe, r innen figyeltem afejleményeket. Nemsokára rá (kb. 5) igen erős saját és ellenséges gyalogsági és géppuska tüzet halottam az új templom környékéről, r azután pár perc múlva egyes embereket láttam arról a környékről visszajönni. Utána azonnal oroszokat láttam bal oldalról a 203a mögé futni. Ezt látva, hogy mindig közelednek hozyám bal oldalról az oroszok, és mindig nagyobb saját tömeget láttam bal oldalról visszafutni, a régi födözjkék mentén a 16. ezred felé mentem, hogy magamat az elfogástól megmentsem. A 16. ezred bal szárnyáról láttam, hogy a saját tábori őrseim a kis erdő környékérőlfutnak vissza, s utána az oroszok nyomulnak a kis erdő környékéről a rajvonalunk felé. Eáttam, hogy a szfizad menthetetlen, amennyiben a bal oldalról közeledő orospok közvetlen közelükbe érkeztek, s a kis erdő felől is közeledett az orosz rajvonal. Hallottam rövid ideig tartó élénk tüzelést, azután láttam, hogy az oroszok megrohanják őket és csoportosan vezetik őket el. Ugyanekkor a 16. ezr. bal szárnyához -Nőké Sándor 8. századbeli törzsőrmester embereivel (kb. 40 ember) odamenekült, azokat én rögtön megállítottam, és az ott lévő 16. ezr. összezsúfolt embereivel, erős „rajta” ordítással őket rohamra küldöttem a rajvonal háta mögé bekerült ellenség ellen. Az előttünk lévő oroszok erre a Wiszpia csatorna medrébe menekültek. Azonban az oroszok oly nagy számban tódultak a kis erdő és ZS. irányából közvetlen közelről, hogy a rohamozó osztagot azonnal visszadobták, illetve elfogták. Később láttam, hogy az oroszok az egész vonalon részben a Wiszpia csatorna, részben a kis erdőfelé elmenekülnek. Világosan láttam, hogy ennek oka a hirtelen Pohorylécnél közbelépő osztag tüzelése volt, amely csaknem megsemmisítette őket.4 5 Karavicini Jenő százados, a jegyzőkönyv egyik hitelesítője az alábbiakkal egészítette ki Milassin Kornél szavait: „Azonjelentéssel terjesztemfel, — hogy ajegyzőkönyvből megállapítható, — hogy az ellenség áttörése a combinált zjj. védő állásától északra Zagrebla na Palacbin át történt, s a legénység mindaddig kitartott az állásban, ameddig a túl erős ellenség fódözékébe be nem tört.” Ghyczy Ferenc százados, a 16/2. zászlóalj parancsnoka a saját nézőpontjából így emlékezett a történtekre: „Jelentem, hogy saját észleletem szerint a tüzérségi tűz különösen a Zagreba na Palachni és Sch. közti részt érte, onnan hallatszott a puska és géppuska tűz 2h — 2 h 30’-ig. A tűz ekkor ezen irányból megszűnt, röviddel rá balról embereket láttam visszafutni, de hogy ezek milyen ezredhez tartoztak, azt kivenni nem tudtam. Körülbelül 10’ múlva a Zagrebla irányából a 203n és Pohorilec közti terepen ellenséges rajvonalak tűntek fel, melyek Zászlóaljamat baloldalba és hátba támadták.”6 A helyzetet összefoglalóan az ezred harcjelentése tárgyalja, jegyzőkönyvekkel alátámasztva, „június hó 1-én del. 2 h, az ellenséges tüzérség igen heves tűz veszj az ezredtől balra a 9. ezred és tovább a 11. ezred állásait. Saját előretolt tábori őrsök vonalára ekkor néhány srapnell adatik le, azonban saját fővonal ekkor tüzérségi tűzben még nem volt. Milassin százfős az ezred balszárnyáról ekkor azonnal értesíti erről telefonon a balról szomszédos csoport parancsnokát, Nyékhegyi őrnagyot, tőle a tartalékok felriasztását kérte azpn közléssel, hogy a piros tetejű templom irányában valószínűleg áttörés készül, egyszersmind tüzérségi támogatást is kért (l. jegyzőkönyv). 5 Jegyzőkönyv. (Pohorylec, 1915. június 1.) HL 11/587.1. doboz 16. 6 HL 11/587. 1. doboz 24-26. 4 HL 11/587. 1. doboz 84.
