Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Történettudomány - Hideg Ágnes: Miskolczy-Simon János levéltáros, történész, író. Adatok miskolci éveihez a helyi sajtó és egyéb dokumentumok tükrében. Munkásságának bibliográfiája
244 Hideg Agnes nyomdaszámla nagy részét is ő fizette.8 9 A Miskolczi Hírlapban Leszih Andor mutatta be a versgyűjteményt az olvasóknak. „Hét miskolczi poéta egy verses-könyvet adott ki a minap. Aki figyelemmel átolvassa a könyvet, kedvesnek, jónak és szépnek fogja találni, melyben heten fogódénak össze, hogy a% ifjúság, erő és tavasz minden bájával szólaltassák meg Zgngő lantjukat. (...) Miskolczy Simon János a legutóbbi években olyan hatalmasan haladt, hogy most, egy pár színejava munkája bemutatásakor érdemes vele hosszasabban foglalkozni. A „Zizj rózsáit" régen ismerjük. Tökéletesen szép alkotás, mély érzése, igaz gondolatai újra elolvastatják a formában is szép verset velünk, így van a többi is. Változatos, rövid lélegzetű dalai éppenúgy, mint a hosszabbak megkapják az olvasó figyelmét s a nyugodt és lelkében leszűrődött költői sgép gondolatok értékessé teszik munkáit.” (LESZIH 1909,1-2). Ennek az évnek a nyarán került sor házasságkötésére is. Felesége, Kovács Sarolta Margit zongoraművésznő, Kovács Gusztáv kir. főerdőmérnök lánya volt. 1909. június 19-én délben kötöttek házasságot Miskolcon a Kossuth utcai református templomban. Simon János erősen református vallású volt, két leánygyermekét is reformátusnak keresztelték, bár a szokás úgy tartja, hogy a lányok az anyjuk vallását követik, ami ez esetben evangélikus lett volna. Kovács Sarolta anyai részről a Graeser szász, evangélikus családból, apai részről pedig a cseh Kofranek (később Kovács) családból származott.5 Megismerkedésük és szerelmük gyorsan — rövid egy év alatt - zajlott le, melyet meg is verselt a költő: Bált, hangversenyt, matinékat, Addig-addig rendezgettem, Míg egyszer csak megsikamlott A lábam ott a parketten. Addig-addig zpngorázfad Tisztet, Bachot, Chopint, Grieget, Míg kis kezed egy húrocskát, Telkemben is megpendített. A csokrokat addig-addig Cipeltem fel hozgád ottan, Mígnem egy szál violában Szívemet is átnyújtottam.10 Feleségével példás családi életet éltek; esküvőjükről a Miskolczi Napló is részletesen beszámolt. „Miskolczi Simon János Nógrádvármegye főlevéltárnoka, a „Nógrádi Hírlap”felelős szerkesztője, lapunknak is volt h. szerkesztője 8 Thurzó Nagy László: Miskolci lexikon 1900—1940 I/B. kötet. Kézirat. 187. 9 Jeszenszky Géza szóbeli adatközlése. 10 Végzet c. vers, Miskolczi Napló 1908. 273. sz. 1. ma szombaton tartotta esküvőjét Kovács Sarolta úrhölggyel, Kovács Gusztáv kir. főerdőmérnök és néhai első neje Graeser Sarolta leányával. A polgári kötést Krizsanovszfty József városi tanácsnok, az egyházi esketést dr. Tüdős István ref lelkész végezte, ki lendületes és magasszárnyalású beszédet intézett az ifjú párhoz A-Z esküvő színhelye a Kossuth utcai református templom ez alkalommal megtellett előkelő díszes közönséggel. A szertartás alatt Grósz kárnő a miskolczi zeneiskola igazgató - tanára Wagner Richárd Nászdalát játszotta el orgonán. Tanuk voltak: dr. Magasházy Béla Borsodvármegye főlevéltárnoka és Kovács Vencelpozsonyi kir. kultúrmérnök.m Simon Jánosnak az írás/újságírás mellett másik foglalkozása a levéltárosság volt. Erre a pályára Szendrei János ösztönözte. Szendrei a fővárosban akkoriban írta Miskolc város története című monográfiáját, s Simon János gyakran végzett számára levéltári kutatásokat, adatgyűjtéseket, majd az O javaslatára tette le a levéltárkezelői vizsgát az Országos Levéltárban 1905-ben. „Simon János az újabbkori történetekről és eseményekről küldött adatokat Szendreynek s ezzel munkatársa és támogatója lett a koszorús költőnek. Az országos levéltár adatait Szendrey mindig közölte Simon Jánossal, mint tanítványával.” (TÓTH K. 1924, 4). Megszerezvén a levéltárosi oklevelet, Borsod vármegye allevéltárnoka, majd 1909 tavaszától Nógrád vármegye főlevéltárnoka lett, ezzel egzisztenciális biztonságot teremtve magának és családjának (TÓTH T. 2016).12 Távozásakor az Ellenzék április 20-i számában meleg szavakkal búcsúzott a miskolci közönségtől: „Sorsom úgy rendelte, hogy végleg, talán örök időkre elhagyjam szülővárosomat, ősi földemet, melyen szelíd harmóniában csendült el ifjúságom közel három évtizede s melynek társadalmi és kulturális fejlődését mindenkor meleg érdeklődésem kísérte. A becsületes magyar érzést, melyet Rákóczi városának levegője oltott belém, szent örökségül magammal viszem. Most, midőn Borsod vármegye székházát, tisztviselői működésem terét Nógrád megyéével cserélem fel, az eddigi bizalomért hálás köszönetét mondva, visszavonulok azpn tiszteletbeli állásaimtól is, melyeket a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület, a Miskolci Ref. Női Filléregylet, a Vakokat Gyámolító Egyesület, a Miskolci Sport-Egyesület stb. kebelében betöltöttem. Szeretetteljes istenhozyádot mondok barátaimnak, ismerőseimnek, szívemhez nőtt városom és vármegyém közönségének, mely engemet kevés érdemmel többféle téren sok bizalmára méltatott. Kérem, hogy jóindulattal gondoljanak rám, míg emlékem el nem mosódik.” (MISKOLCZY-SIMON 1909, 3). 11 Esküvő. Miskolczi Napló 1909. 138. sz. 4. 12 1905-ben az Országos Levéltárban tette le a levéltár-kezelői vizsgát, ami feltétele volt a levéltárosi és levéltárvezetői állások elnyerésének.
