Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Történettudomány - Bodnár Krisztina: Dókus László végrendelete
Dókus László végrendelete 191 hogy nem találtam ennél személyesebb jellegű írásokat a kutatásaim során. Egy keltezetlen levélben Klára megköszöni testvére gondoskodását: „1/ettük a’Liam el küldött ruháit s körötte ismét hetses adományaidat, Lehetetlen szavakat találnom azpn temérdekijoságodatt tsak valamennyire is meg köszönni mellyeket vele s általa velünk közölsz, a% Egek Ura áldjon meg minden féle áldásaival egersyer meg ezerszer köszönök mindeket mellyeket elő számlálni nem leheti526 Egy 1853. október 29-én, Miskolcon írott levelében Klára megemlíti, hogy megérkezett Tahi István úr Bécsből, és aranyakat hozott, amiket megszámolás után „a többihefj tettek. Egy mellékesnek tűnő félmondatból azonban megtudjuk, hogy „el álmélkottunk a látásán mej tsudának láttuk mostani világba”}1 Mindez rávilágít arra, hogy az aranyakat szerző Dókus László ilyen formában is gondoskodott a családjáról, de arra is, hogy kétségtelenül az udvarnak tett szolgálataiért kaphatott ellentételezést. Itt pedig visszatérhetünk a tanulmány elején említett azon problémához, miszerint a Tisza vidéki ellenzéki köznemes típusa mellett voltak olyanok is (mint éppen Dókus), akik nem illenek bele ebbe a képbe, azaz egyéni életpályát futottak be, viszont a történetírás arra még nem derített fényt, hogy ez az utóbbi csoport mennyire lehetett jelentős számában és befolyásában. Hozzá kell tennünk azt is, hogy a jelek szerint meglehetősen kivételes esemény volt az aranypénzzel való találkozás (amennyiben hihetünk a Dókus Klára levelében írottaknak, ám ennek a kérdésnek az eldöntéséhez sok hasonló jellegű megnyilatkozást kellene megvizsgálni), így valószínűsíthető, hogy a családot a módosabbak közé kell számítani, mindez pedig kihathatott a társadalmi megbecsültségre és a családi „önbizalomra” is. Dókus László fiatal korától kezdve aktívan részt vett a helvét hit patronálásában; 1814 februárjában például ő és György József kérte fel Kazinczy Ferencet a helyi egyház főgondnokának.28 Hörcsik Richárd kutatásaiból azt tudjuk, hogy Dókus 1816-ban azok között volt, akik anyagilag támogatták a sárospataki új református kollégiumi épület elkészülését (HÖRCSIK 1996,101). 26 MNL BAZML SFL, XIII. 8. Dokus 1790-1799 csomó. A levél datálása problémás, ugyanis a hátoldalon a „Kb. 1790” megjegyzés olvasható, amit ceruzával írtak oda, Dókus László pedig 1786-ban született, így nem valószínű, hogy 1790 körül segíteni tudta volna a nővérét. 27 MNL BAZML SFL, XIII. 8. 5. doboz, Vegyes családi levelezés, 1850-1918 csomó. 28 Erre vonatkozóan lásd pl. VÁCZY 2012, 569. „Vor %ehn Tagen kam Fiskal Dókus, ein sehr geschätzter junger Mann, (...) und der Prediger György von IJjhely zu mirT [Tíz nappal ezelőtt Dókus fiskális — aki nagyra becsült fiatalember —(...) és az újhelyi György lelkész jöttek hozzám.] Kölcsey levele Rumy Károly Györgynek, 1814. február 13. (VÁCZY 1901, 219.) 1817-ben Dókus Józsefné és két fia (József és László) 3—300 forintot fizetett a sátoraljaújhelyi templom palával való befedését, illetve új torony építését célzó kivetés során, 1820-ban pedig László két ónkannát készíttetett az egyház számára (FEJES 1889,180,185). 1841 januárjában őt választották címzetes főgondnoknak (FEJES 1889,199), majd a protestáns unió létrehozására szánt bizottságba is bekerült a világi reformátusok részéről (RÁCZ 1897, 377). A família politikai és gazdasági megerősödésének, valamint a végrendelkező pályafutásának és családi kapcsolatainak felvázolását követően ejtsünk szót a testamentum részleteiről is. A dokumentum tetemes része a vagyon szétosztását tárgyalja. Általános örökösévé unokaöccsét, III. Józsefet tette meg, akit szinte a gyermekének tekintett {„nálam a’magzati vigasytalas hiányát kitűnő hűséggel és hozgám vonzó ragaszkodássalpótolta”), és aki a jelek szerint ápolta is őt („lankadó éltem fáradalmait és a’ negyven hat évekig viselt hivatalok közben elgyengült egészségem szenyvedéseit, nejével Rátkay Biri kedves húgommal együtt ritka példájú gondszerű gyöngédséggel enyhité és ápola”); pénzt viszont tételesen nem írt elő az ő számára.26 27 28 29 Mivel a fiatalembert „birtoklási és szabad rendelkeghetési teljesjoggak’ nevezte ki általános végrendeleti örökösének, így feltételezhető, hogy bízott abban: József óvni fogja a vagyont, nem szükséges mást vagy másokat megbíznia a felügyelettel. Két, addig életben maradt testvérének jutott 3000—3000 forint és 36—36 császári arany, három unokaöccsének, illetve unokahúgának 1000—1000 forint és 12—12 arany. A végrendelkező egy-egy félmondatban megemlíti unokaöccse 1858-ig született három gyermekét: „az ő reményteljes, nékem már eddig is rokoni sok örömöt nyújtó Dókus Gyula és Dókus Ernő fiait !r vélök eg[gjyütt kedvesen fejlő Dókus Margit leányát”.30 * Az örökösök között felosztandó vagyontárgyak sorát folytatva megállapítható, hogy elsősorban az ingatlanok sorsának alakulása bizonytalan. Az Óhíd utca 691. szám alatti épületről mint lakóházáról szó esik ugyan, ám más lakásról nem. Pedig például a Sá29 MNL BAZML SFL, XIII. 8. 5. doboz. Dókus László iratai... csomó. 30 MNL BAZML SFL, XIII. 8. 5. doboz. Dókus László iratai... csomó. III. Józsefnek később még két gyermeke született. Gyula és Ernő iratai viszonylagos bőséggel állnak a kutatók rendelkezésére. Gyula alispán volt, részt vett a mai Kazinczy Ferenc Múzeum elődjének megalapításában, történeti tanulmányokat is írt, és aktívan részt vett a református egyház életében. Ernő az 1890-es évek elejétől volt országgyűlési képviselő, a 20. század első évtizedeiben pedig rendkívül sok egyházi tisztséget vállalt, többek között a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka, a Sárospataki Református Kollégium gondnoka, az országos zsinat világi elnöke volt.
