Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben 183 Tiszakeszi-Szódadomb (azonosító: 16958) neolitikum, rézkor, bronzkor, vaskor, római kor (szarmata), honfoglalás kor, Árpád-kor, középkor A lelőhely területén a „Kunhalmok és földvárak rehabilitációja a BNPI Heves és Borsod-Aba- új-Zemplén megyei területein” projekt (KEOP3.1.2./2F/09-11-2013-0041), 5. alprojekt keretében végeztünk roncsolásmentes kutatásokat 2014-ben, illetve a BORBAS (Borsod Region Bronze Age Settlements) projekt keretén belül 2013. szeptember 22. és október 5. között — geodéziai felmérést (15 ha), geofizikai felmérést (5,5 ha), szisztematikus felszíni leletgyűjtést (0,2 ha) és fémkeresős kutatást (1 ha). A terület a szakirodalomból jól ismert, hosszú kutatástörténettel rendelkező, több korszakos lelőhely, amit a szisztematikus felszíni leletgyűjtés is igazolt. A fémkeresős kutatások során 6 korszak leletei kerültek elő. A kutatás során beazonosítottuk a korábbi ásatások egy részének hozzávetőleges helyét is. A tagolt felszín árokkal körülvett kerek része a bronzkori földvár magja. Érdekes módon ezen a területen más korszak leletanyaga nem volt kimutatható. A gáttal elválasztott, mesterséges határvonalakkal rendelkező Tiszakanyar által körbevett terület teljes felszíne régészeti lelőhely, nemcsak a bronzkori földvár viszonylag kisméretű központi magja. A gát külső oldalán végzett extenzív terepbejárást nehezítette a vegetáció, a területen csak egy újkori tanyaépület jelenléte bizonyítható. Kutatásaink a szódadombi lelőhely azon részére koncentráltak, ahol a kora bronzkor végi, középső bronzkori összetett szerkezetű település található. A felszínen még ma is jól látszik a központi rész és az azt körülvevő árok vonala. Ezt kívülről egy, helyenként magasabb térszínen futó külső település övezi félkörösen. Az egykori település ÉK-i részét a terület műveléséhez szükséges jelenlegi földút roncsolja. A kutatástörténeti adatok szerint azonban a kiáradó Tisza is pusztíthatta ezt a részt. A teilen — és a Szódadomb más területein is — 1936- ban Tompa Ferenc folytatott ásatásokat. A Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattárában és gyűjteményi anyagaiban találhatunk utalást arra, hogy 1930-ban Megay Géza, és meghatározhatatlan időben Hamzsa András is ásatott itt. Kemenczei Tibor 1964-es ásatásai nem érintették a teli területét. A geofizikával kutatott terület 5,5 ha kiterjedésű volt, és a dűlő keleti felét érintette. A geofizikai felmérésen a központi részen házakként azonosítható anomáliák láthatók. A külső települési részen nem találunk ilyeneket, ezzel szemben két árok vonala jól körvonalazható. A terület keleti felén, az ÉK—DNy-i irányban húzódó dombhát déli lejtőjének alján láthatunk még szabálytalan anomáliákat. A területről ismert számos régészeti kultúra és korszak miatt ezek nem sorolhatók egyértelműen a bronzkori településhez. A terület 1964-es légifelvételén megfigyelt, korábban általunk szarmata körárkos síroknak interpretált jelenségek területén geofizikai anomália nem jelentkezett. A területen egymásra merőleges struktúrában kialakított, három irányú hálós rendszerben, 94 db 5x5 m-es négyzetben végeztünk teljes felszíni leletanyagra vonatkozó gyűjtést. Bácskái István ezzel részben átfedésben, 0,6 ha területen szisztematikus rendszerben fémkeresős vizsgálatokat folytatott. Az előkerült gazdag fémanyagban a bronzkori mellett vaskori, szarmata kori, honfoglalás kori és középkori leletanyag is megtalálható. A fémkeresős kutatás a lelőhelyről eddig ismert korszakok sorát kelta leletanyaggal bővítette. A terület LIDAR felmérése rendelkezésre áll. Munkatársak: Tobias L. Kienlin, Pusztai Tamás, Bácskái István, a Kölni Egyetem és a Miskolci Egyetem hallgatói P. Fischl Klára Tiszalúc-Dankadomb (azonosító: 16929) kora és középső bronzkor, késő középkor A lelőhely területén a „Kunhalmok és földvárak rehabilitációja a BNPI Heves és Borsod-Aba- új-Zemplén megyei területein” projekt (KEOP3.1.2./2F/09-11-2013-0041), 13. alprojekt keretében végeztünk kutatásokat 2014 októberében — geodéziai felmérést (2,25 ha), geofizikai felmérést (1 ha), szisztematikus felszíni leletgyűjtést (1 ha) és extenzív terep- bejárást (30 ha). A szakirodalomból ismert bronzkori lelőhelyen 1963-ban Kalicz Nándor végzett ásatást. A szelvény a bronzkori földvár központjában még ma is nyitva áll, a külső települési részen nyitott szelvény helye azonban már nem azonosítható. A központi rész keleti és nyugati oldalán is recens bolygatások figyelhetők meg, így a teli magja erősen sérült. A külső települési részen a bronzkori leletanyag mellett csak szórvány késő középkori anyag került elő. Az extenzív terepbejárás során a bronzkori lelőhely környezetében más régészeti érdekű területet nem találtunk.
