Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben 173 borította, de a vaddisznók által megmozgatott talajból 130x60 m-es területen szórványosan késő bronzkori kerámiatöredékek kerültek elő. Sály-Pólián-dűlő (azonosító: 87627): A lelőhely Sálytól K-i irányban, a Pólián-dűlőnek nevezett terület K-i részén, egy kisebb völgy E-i oldalában (déli kitettségű), a Ny—K-i irányú földúttól D-re helyezkedik el. A terület mezőgazdasági művelés alatt áll; 150x60 m-es területrészen közepes intenzitással neolitikus kerámiák és pattintott kőeszközök, illetve középkori kerámiatöredékek kerültek elő. Munkatársak: Miskolczi Melinda, Fekete László, Nagy Zoltán, Nagy S. József, Simon József, Galkó József, Juhász Ádám, Toronya Zsolt Tóth Krisztián Sály-Latorvár (azonosító: 16301), Sály-Latorvártető (azonosító: 16300), Sály-Orsúr vára (azonosító: 16480) középső neolitikum, késő bronzkor, kora vaskor, középső vaskor, Árpád-kor, 11—13. század, 15—16. század A több névvel és nyilvántartási számmal rendelkező őskori és Árpád-kori magaslati/erődített településen, valamint középkori lakótorony területén a „Kunhalmok és földvárak rehabilitációja a BNPI Fleves és Borsod- Abaúj-Zemplén megyei területein” projekt (KEOP3.1.2./2F/09-11-2013-0041), 1. alprojekt keretében végeztünk kutatásokat 2014. október 9. és november 28. között (11. kép). Sály-Tatorvár (lakótorony): A 13. századi falcsonk közvetlen közelében kijelölt négy szelvényben a korábbi kutatás által feltételezett alapozási árkok nyomát nem tudtuk dokumentálni, a kutató blokkokban csupán a kibányászott sziklafelszínt, illetve az egykor ledőlt falak maradványait találtuk (12. kép). Sály-Orsúr vára (Árpád-kori erődítés): Az Árpád-kori erődítés DK-i, elkeskenyedő végén az 1979-es sáncátvágás, valamint a sáncok által közrefogott, korábban „lakódombként” azonosított halom 1982-es kutatóárkának hitelesítésére került sor. A földvár K-i sáncvonalán észlelt 1 m3-nyi fémkeresős bolygatás területén nyitott szelvényben is megvizsgáltuk az erőteljesen átégett sáncrészek belső szerkezetét. A régészeti kutatás eredményeképpen megállapíthattuk, hogy az Árpád-kori sáncnak mindenütt van valamilyen mértékben megmaradt őskori (valószínűleg kora vaskori) előzménye, melyet az Árpád-korban a plató széle felé egy fa-föld szerkezetű alappal kiszélesítettek, majd a tetejére egy szárazon rakott kőfalat is emeltek (13. kép). A sánc teste 12. kép. Sály-Latorvár. A középkori lakótorony kutatása Fig. 12. Sály-Fatorvár. Investigation of the medieval residential tower mindenütt nagy mennyiségű őskori leletanyagot tartalmazott, mely alapján meghatározhattunk egy középső neolitikus (Szakálhát—Bükk) és egy késő bronzkori — kora vaskori településhorizontot. A földvár belsejében található „lakódombról” kiderült, hogy egy gyors ütemben, különböző ős- és Árpád-kori rétegekből összehordott, mesterséges halomról van szó, ám területén semmilyen épület nyomát nem lehetett megfogni. A felső rétegekből, kb. 80 cm mélyen előkerült egy 11—12. századi, balti típusú, balta alakú csüngő is, mely támpontot adhat a domb keltezéséhez is. Sály-Tatorvártető (őskori erődítés): Az őskori sáncot az erődítés DNy-i végében, egy llxl m-es kutatóárokkal vágtuk át (14. kép). A csak földből készült sánc belső oldalán egy sekélyebb, a külső oldalán egy mélyebb árkot, betöltésében néhány bronzkori kerámiatöredéket találtunk. Az őskori erődítési vonalak épebb részeinek morfológiája alapján feltételezzük, hogy a külső, mélyebb árkon kívül is található még egy sánc, de ezt a növényzeti fedettség miatt már nem tudtuk
