Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben 149 3. kép. Kelta edényégető kemence Bükkábrány-Bánya, XI. lelőhelyről Fig. 3. A Celtic pottery kiln from Bükkábrány-Bánya XI site módon a háta mögé csavarták (a mellékletek alapján rézkori; 2. kép). A csontváz alatt egy további koponya került elő. A XI. lelőhely északi részén kisebb méretű középső neolitikus települések kerültek elő. Ezek szerkezete szórványosabb volt, de hasonló a fentebb ismertetett telephez. A neolitikus objektumok egy része nagyjából a feltárási terület középső részén helyezkedett el, két különálló egységként. A lelőhely északi részén, a Csörsz-árok sánca alatt egy kisebb tiszapolgári temetőt tártunk fel edénymellékletekkel és állatcsontokkal. A XI. lelőhely ENy-i részén egy nagy kiterjedésű, igen intenzív, középső rézkori, hunyadihalmi település részlete is napvilágot látott. Sajnos a feltárás megkezdése előtt a kijelölt próbaárkok egy részét kitermelték, így a települést ebből az irányból nem sikerült lehatárolni. Mivel a dombhát folytatódik a bejelölt lelőhelyen kívül is, feltételezhető, hogy a település eredetileg jóval nagyobb kiterjedésű lehetett. E településhez több mint 100 objektum tartozott, melyek döntő többsége viszonylag nagyméretű, közepes mélységű, kerek gödör, ahonnan nagy mennyiségű kerámia, állatcsont, csont- és kőeszközök kerültek elő. Egyértelmű házmaradványokat nem találtunk, viszont több cölöpszerkezetes építmény nyomai is jelentkeztek a rézkori gödrök között. A lelőhely középső részén, ettől a településtől délre szintén előkerült egy hasonló korú (hunyadihalmi) település. A lelőhely területének északi részén, az északabbi hunyadihalmi településtől DNy-ra, a magaspart középső részén helyezkedett el a bodrogkeresztúri kultúra temetője. Összesen 35 sírból állt, amelyek nagy része főként a mezőgazdasági munkálatok miatt igen rossz állapotban maradt fenn. A csontok rendkívül rossz megtartásúak és hiányosak, a sírmellékletek pedig töredékes állapotúak és sérültek voltak. A leggyakoribb mellékleteket a csőtalpas edények és a nagyméretű tálak jelentették, az egy sírból előkerült legnagyobb edényszám 13 volt. További mellékletekként megemlíthetők a pattintott eszközök, kisebb kaparok, szilánkok és magkövek. Külön érdemes szólni az elsősorban tűzkőből készített, nagyméretű késekről és pengékről, amelyeket a koponyánál helyeztek el. Találtunk kisebb méretű obszidián nyílhegyeket is, általában a mellkas és a medence környékén. Nagyméretű csiszolt kőbalták és -fokosok ugyancsak előkerültek. Néhány rézből készített tárgy is megjelent a sírokban:
