Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Vörös István: Köröm-Kápolna-domb késő bronzkori település archaeozoológiai vizsgálata
136 Vörös István A microdont fogazatú, karcsú csontozatú lovak a Vitt-féle alacsony (128—136 cm) és a közepes (136—144 cm) testmagasság kategóriába tartoznak. A kutyák testalkata rendkívül változatos. All kutya hosszúcsontja egy kiskö^epes (35—44,9 cm), 7 közepes (45—54,9 cm), négy nagyközepes (55—64,9 cm) és egy magas (65 cm <) testmagasságú egyedből származik. A kutyakoponyák (az állkapocs alakja és méretei alapján) a palustris, intermedius és a matris-optimae alakkörbe tartoznak. A Gáva-kultúra négy településéről 10 vademlős maradványa ismert. Négy húsvad és 6 prémes állat. Ezek közül két településen 8—8 faj, míg egy-egy településen három, illetve négy faj került elő. Körömben a barnamedve és a görény, Poroszlón a barnamedve és a vörös róka hiányzik. A húsvadak közül Prügyön a gímszarvas és a vaddisznó, Nagykállón az őstulok és a vaddisznó volt jelen. A bronzkori prémes vadállatok közül 6 faj maradványa került elő. Közöttük található a barnamedve, a farkas, a vörös róka, a ritkán elejtett görény, a mezei nyúl és a hód (13. táblásai). A prügyi településen előkerült barnamedve alsó caninus (agyar) gyökere át volt fúrva, ami nyakban hordását valószínűsíti. A gímszarvas és a vaddisznó vadászatánál — könnyebb becserkészésük miatt — előnyben részesítették a nőstény egyedeket. Az őstulok marmagassági átlaga 140,6 cm (135,1—148 cm) volt. Az aktív „húsvadászat” mellett a vizes élőhelyeken intenzíven halásztak, gyűjtöttek be kétéltűeket, mocsári teknőst és folyami kagylókat. A kicsi, fél teknők előfordulása kizárja a kagylók fogyasztását. A települések környezetét a zfrterdei, ligetes erdei, galériaerdőkkel kísért folyóvölgyek, nyílt vízfelületek, a Nyírségben visps élőhelyekkel tarkított erdei, ligetespusytai élőhelyek mozaikos rendszere vette körül. Ez az ökológiai sokszínűség mind a háziállatok, mind a vadászott állatok fajösszetételét és gyakorisági arányait is meghatározta. A szarvasmarha és a juhállomány erdei tisztáson, ligetes pusztán, a sertés és a kecske az erdei, ligetes erdei környezetben volt eredményesen tartható. A nagyvadak közül agímszarvas, a vaddisznó, a barnamedve és a róka zárterdei vad. Az ó'z az erdőszéleket, ligetes erdei övezetet, a görény az erdőszéleket, galériaerdőket kedveli. A farkas erdőségek, a hód galériaerdőkkel szegélyzett nyílt vízfelületek lakója. Az őstulok és a mezei nyúl élőhelye a ligetes puszta. A településre került vadászzsákmány állatfajok az akkori összes környékbeli élőhelyet reprezentálják, így azok a település távolabbi, illetve közelebbi környezetére lehettek jellemzőek. FÜGGELÉK Csonteszközök leírása Obj. Csonteszközök 20. Csövescsont faltöredék, csiszolt felülettel. 20. „Csonthasáb” 19 x 2 x 2 mm. 24. Gímszarvas középág hosszában hasított feléből készült „íves eszköz” tartozéka. Külső felülete domború, belső felülete egyenes, simára faragott. A szélei lekerekítettek. A töredék külső hossza: 310 mm. Alsó vége letört, a felső (23 mm széles), vége V-alakban kivájt. A homorú oldalán, a felső végétől 24 mm-re egy kis, lekerekített csúcsú, A-alakú fül található, amely közepét lyuk töri át. A lyuk felül 6 mm, alul/belül szűkebb, 4 mm átmérőjű. 26. 2 db (vékony csontfalból készült) csont nyílhegy. 1. 43 mm hosszú, a fej h.: 22 mm, a szétálló szárak h.: 21 mm. A fej csúcsa sérült. Oldalt 3 - 4/4,5 - 2 mm vastag, középen ca. 10 mm széles. 2. 71 mm hosszú, a fej h.: 42 mm, a szétálló szárak h.: 29 mm. Mindkét vége tűhegyes. Oldalt középen 6 mm vastag, középen 8 mm széles. Mindkét nyílhegy egy-egy szára letört. A kemény csontból készült vékony (sérülékeny) nyílhegyet halfogásra használhatták. 51. Gímszarvas agancságból készült, zabla oldaltaghoz hasonló tárgy alsó töredéke. A töredék h. 77 mm, alsó végének mérete 17 x 19 mm. Az agancs felső vége hiányzik. Az alsó végétől 10 mm-re (latero-mediálisan) 10/11 mm átmérőjű lyuk található. Az oldaltag közepén (alsó végétől 50 mm-re) 24 x 5/6 mm-es, hosszovális lyukkal áttört. A széles lyukba kapcsolódott a zabla bőr szájrésze. A bronzkori lovak kantározási szokásaira jellemző a páratlan agancs oldaltag alkalmazása. 64. Gímszarvas radius dist. töredék. Alsó vége faragott, felső oldalán csiszolt felülettel. Eszköz töredék. 70. Szarvasmarha tehén radiusából készült „csontsimító ”. A csont felső (dorsalis) felülete a használattól ca. 200 mm hosszan egyenesre csiszolódott. A csont elkopása a „befogása” következtében felül a külső, alul a belső oldalon volt jelentős. 69. Kemény csontfalból készült csonttü töredék, h.: 50 mm, felső törött részénél az átmérője: 4 mm. 77. Gímszarvas jobb oldali vetett agancstője. A rózsa-, szem- és a jégág levágva. H.: 190 mm, a szár átmérője: 46 x 38 mm. A felső vége körben faragott. Az agancseszköz belső felületét „vonókés technikával” távolították el. Általában „ütöszerszámként” ismert. 84. Vékony csontfalból készült csont nyílhegy. A fej h.: 30 mm, alsó vége 8,5/9 mm széles és 4 mm vastag. Felső vége tűhegyes. A fej alapjából középen vékony szárcsonk maradt meg. Halfogásra használhatták.
