Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) 91 példányt Békés-Pováddombról (PINTYE 2012, 1-2. kép), melynek lelőkörülményei azonban nem tisztázottak, így pontos datálása nem lehetséges. A csonteszközök előfordulása igen gyakori a neolitikus lelőhelyeken (KALICZ 1985, 55); a típusok közt mind a vadászat és a halászat, mind pedig különféle kézműves tevékenységek (pl. bőrmegmunkálás, szövés-fonás) eszközei megtalálhatók (CHOYKE 1997, 157; BARTOSIEWICZ 2006, 168). Ebbe a képbe jól illeszkedik a tiszatardosi objektumból előkerült néhány csonteszköz. Egyikük egy szép kivitelű, fényesre csiszolt, vélhetően kiskérődző (juh, kecske vagy őz) egyenes lábközépcsontjainak disztális feléből készített, mintegy 6 cm hosszúságú ár (16. kép 3), melynek felületén mézbarna elszíneződés utal tartós használatra. Ilyen szerszámokat a mai kézművesek is használnak gyékény- és vesszőfonásra, valamint hálókötésre (BARTOSIEWICZ 2006, 178). A mindkét végén kihegyezett, 8,5 cm hosszú csontpecek (16. kép 4) az egyik legegyszerűbb horgászeszköz, mely emellett árként és nyílhegyként is szolgálhatott (BARTOSIEWICZ 2006, 184, 187). Előkerült továbbá egy szépen megmunkált, 10,8 cm hosszú, vékony eszköz (16. kép 5), mely nyíl- vagy dárdahegy lehetett (BARTOSIEWICZ 2006,187-189), valamint egy nagyobb, 14,2 cm hosszúságú csonteszköz, talán gereben (16. kép 6). ÖSSZEGZÉS Tiszatardos határában Lovász Emese 1991-ben egyetlen, viszonylag nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazó késő neolitikus, vélhetően agyagkitermelő-hulladék- tároló gödröt tárt fel (a dokumentációban: „neolit gödör”). Ennek alapján a település egészére vonatkozó megállapításokat nem tehetünk, továbbá a településszerkezetre sem tudunk következtetni. A lelőhely mérete az eddigi terepbejárásaink és a domborzati viszonyok alapján kb. 2,7 ha-ra (305 x 90 m) becsülhető, ezen belül — a közepes szemlézési viszonyok miatt — a késő neolitikus telepet pontosan nem tudtuk lehatárolni. A kerámialeletek tipológiai elemzése alapján az előkerült töredékek leginkább a tiszai műveltséghez köthetők (erre utalnak az edények formai jegyei, az alkalmazott karcolt díszítések és a gyantafedéses, valamint a fekete sávos festett töredékek); ugyanakkor annak egyfajta helyi variánsát képezik. A formavilág csekély mértékű herpályi és Samborzec-Opatów hatást is tükröz. Hiányoznak a lengyeli bikónikus edénytípusok és díszítőmódok. Az egyik vékonyfalú csésze belső oldalán jelentkező vörös-fehér pasztózus festést talán inkább a középső neolitikus (szakálháti) hagyomány továbbéléseként értelmezhetjük; előfordulása számos kérdést vet fel e díszítés megjelenésének jellegével és időrendjével kapcsolatban, melyekre azonban csupán a lelőhelyen esetleg folytatott további kutatások adhatnak majd választ. Az edénytípusokat és a karcolt díszítőelemeket több északi tiszai lelőhelyen (Tisza I/II időszak: Kisköre-Gát, Szerencs-Taktaföldvár, Tiszalúc-Vályogos, Tiszakeszi- Szódadomb) megtaláljuk; a tiszatardosi leletek mégis összességében elkülönülnek e késő neolitikus telepek emlékanyagaitól. A fekete sávos festés mintakincse és a helyi jellegű edényformák az északi kevert leletanyagú lelőhelyeken találtakéhoz köthetőek: Bodrogkeresztúr- Kutyasor, Igrici-Dóri domb, Kenézlő-Báji homok, Kenézlő-Fazekaszug, Tiszaladány-Nagyhomokos, Szegi-Ady E. u. 4. A Tiszatardoson feltárt kerámiaanyag stiláris jegyei leginkább Polgár-Csőszhalom teli-település I. fázis és különösen Polgár-Csőszhalom-dűlő emlékanyagához látszanak kötődni (RACZKY et al. 2002, 841-843; SEBŐK 2007, 97,113). Az objektum használata a Tisza I/II, a Herpály I, a Lengyel I időszakkal és a csőszhalmi tell I. fázisával párhuzamosítható. Legközelebbi radiokarbon koradatokkal Polgár-Csőszhalomról rendelkezünk, amely alapján a tell I. fázisa (9—11 szint) 4940—4720 cal BC közé tehető (RACZKY et al. 2007, 61, Fig. 6). Újabb minták adatai pedig 4825-4745 cal BC (11. számú épület: R ACZKY-SEBŐK 2014, 68, Fig. 3) és 4920-4785 cal BC (RACZKY et al. 2015, 41, Fig. 20-21) közti idő- intervallumot ölelik fel. Ebbe az időszakba illeszthető be a jelen tanulmány keretei között tárgyalt lelőhely emlékanyaga is. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ismét megragadnám az alkalmat, hogy a jelen tanulmány alapjául is szolgáló szakdolgozat megírása során nyújtott iránymutatásért és segítségért köszönetét mondjak témavezetőmnek, Dr. Raczky Pálnak. A tiszatardosi leletanyag feldolgozásának lehetőségéért Dr. Lovász Emesének tartozom hálával. Külön köszönet illeti Dr. Sebők Katalint, aki Polgár-Csőszhalom-dűlő még közöletlen leletanyagával kapcsolatban számos információval és nagyon sok hasznos tanáccsal látott el munkám során. A rajzok elkészítéséért nagyon hálás vagyok Homola G. Krisztinának és Nagy S. Józsefnek. A leletanyag restaurálását Havasi Dóra Zita, a restaurált két edény, a csontfésű és a csonteszközök fotóját Váradi László (Hereditas Bt.) készítette, amelyért köszönettel tartozom. A kőanyag értékelését és rajzát Szolyák Péter készítette, segítő munkájáért hálás vagyok. A térinformatikai állományok összeállításnál Nagy Zoltán segített, melyet ezúton is köszönök neki. A lektorálást Dr. Sebők Katalinnak, a fordítást Lyublyanovics Kyrának köszönöm. Végezetül szeretnék köszönetét mondani édesapámnak a terepbejárás során nyújtott segítségéért.
