Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 79-111. KÉSŐ NEOLITIKUS TELEPÜLÉS TISZATARDOSRÓL (BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE) L. Hajdú Melinda Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: Jelen tanulmányban a Tiszatardos-Csobaji út mentén lelőhelyen feltárt objektum bemutatására kerül sor, melynek leletanyagát 2013-ban megvédett szakdolgozatomban ismertettem (HAJDÚ 2013). 2014-ben, a Herman Ottó Múzeum Évkönyvének hasábjain közölt tanulmány a Hernád-völgyi lelőhelyek tárgyalására hagyatkozott (HAJDÚ 2014). Az ottani településeken feltárt edények formái és az alkalmazott motívumkincs többféle kerámiastílus hatását tükrözik. Az elmúlt 20 év régészeti kutatásainak köszönhetően a Taktaközből eddig megismert, tiszai műveltséghez sorolható lelőhelyek mellett1 újabbak láttak napvilágot, melyek - a Hernád-völgyi- ekhez hasonlóan - a Közép- és Felső-Tisza-vidék késő neolitikus korú településein megfigyelhető változatos anyagi kultúrára irányítják figyelmünket (Mezőzombor-Községi temető, Taktaszada-Földvár,1 2 Tiszaladány-Nagyhomokos, Tiszatardos-Csobaji út mentén). Kulcsszavak: Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Taktaköz, késő neolitikum, kerámia/stílus TISZATARDOS-CSOBAJI ÚT MENTÉN - A LELŐHELY BEMUTATÁSA (EOV: 89-312, koordináta: 823344; 302203, tszfm: 98,2 m). Tiszatardos Borsod-Abaúj-Zemplén megye DK-i részén helyezkedik el; az Alföld északi peremén, a Közép-Tisza- vidéken belül a Taktaközben található. A kistáj 92,8 és 115 m közötti tszf. magasságú egykori hordalékkúpsíkság (DÖVÉNYI 2010, 151). A Taktaközt észak felől a Zempléni-hegység határolja, mely vulkáni eredetű andezit, riolit, illetve dácit kőzetekből álló hegyvonulat (TINER 1998, 22); a kőeszköz készítéshez szükséges nyersanyag-lelőhelyek a lelőhely közelében találhatók. A kistáj ugyanakkor az ártéri szintű síkság orográfiai domborzattípusába sorolható (DÖVÉNYI 2010, 152), melynek kisebb, többé-kevésbé állandó szárazulatai megfelelő megtelepedési lehetőséget biztosítottak az őskori közösségek számára. A homokhátakon és az azokra települt löszön javarészt nyers öntéstalajok, valamint réti talajok képződtek. Ez utóbbiak főként szántóföldként hasznosíthatóak, ám gyenge vagy kö1 Az említett lelőhelyek a következők: Szerencs-Taktaföldvár (KOREK 1973, 88-102; SELJÁN 2005), Tiszalúc-Vályogos (KOREK 1989, 38), Tokaj (TOMPA 1929, Taf. 59. 4). 2 A leltárkönyvben a lelőhely Taktaszada-Földvár oldalában homokbánya néven szerepel. zepes termékenységűek. A kistáj az év nagy részében száraz és csapadékmentes, így a terület termőképessége az öntözhetőségtől függ (DÖVÉNYI 2010, 154). 1991. július 4. és 11. között Lovász Emese végzett hitelesítő régészeti kutatást a település határában. Az ásatási dokumentáció néhány életképtől eltekintve sajnos nincs meg, így információt csupán a feltáró régész elbeszélése alapján kaphatunk. Eszerint a kutatás 5x5 m-es kutatószelvényekre korlátozódott. A késő neolitikus leleteket (edénytöredékeket, orsógombot, kevés paticsot, csontfésűt, csonteszközöket, pattintott köveket és őrlőkő darabot) egy nagyméretű, talán agyagkitermelő-hulladéktároló gödörből (vagy annak a kutatási területre eső részéből) bontották ki, mely a II. szelvényben helyezkedett el. A leletanyag csomagolási adatai alapján nyerhetünk további információkat. Ez alapján a feltárás során öt szelvényt nyitottak, melyek viszonya azonban nem tisztázható (I-V. szelvény). Késő neolitikus leletek szórványosan felbukkannak az I., III. és IV. szelvények anyagában is. A leletanyag áttekintése során nyilvánvalóvá vált, hogy középső neolitikus (AVK 1. fázisa és bükki kultúra), késő bronzkori, valamint népvándorlás kori telepjelenségek(P) feltárására is sor került. A területen 2012 májusában, majd 2013 októberében végzett terepbejárásunk alkalmával a terület lucernával fedett volt. Ennek ellenére szórványosan sikerült
