Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Régészet - Csengeri Piroska: Középső neolitikus telepnyomok Mezőzombor-Községi temető lelőhelyről

Középső neolitikus telepnyomok Mezözombor-Községi temető lelőhelyről 53 Megfigyelhető 3 vonalból kialakított szögletesedő vo- nalköteg dísz (20. kép 4), illetve 4 vonalból álló tompa ívű vonalköteg dísz is (21. kép 4). Vannak ofyan darabok, melyek kidolgozásukat tekintve a finomkerámiák közé sorolhatók, falvastagságuk és kettős vonalas bekarcolt díszítésük azonban a házi kerámiákéval megegyező (pl. 22. kép 1—3). Ez utóbbiak közül egy csőtalpas tál felülete függőleges osztópanellel mezőkre osztott, a fő díszítést pedig különálló, W alakú elemek jelentik, belsejükben beszurkálásokkal (22. kép 2—3). Előfordul kör alakú bekarcolással övezett kicsúcsosodó bütyök is (26. kép 7). A perem alatti díszítés kettős vízszintes vonal (20. kép 1—2; 21. kép 1). A fenék feletti díszítés pedig kettős (21. kép 3) vagy hármas vonal (IS. kép 3; 21. kép 4), esetleg nincs fenékhez közeli díszítés (18. kép 4). A kettős vonalból álló díszítéseket a házi kerámi­áknál egy heggyel rendelkező eszközzel külön-külön (20. kép 1—2; 21. kép 1), vagy kettős hegyű eszközzel karcolhatták be (20. kép 1 alsó dísz; 21. kép 2). Több esetben megfigyelhető, hogy a kétféle eszköz használatát egy vonalköteg díszen belül kombinálták (21. kép 4). A finomkerámiákhoz hasonlóan azonban elképzelhető, hogy minden páros vonalból álló díszítésnél kettős hegyű eszközt használtak, mely azonban nem merev anyagból készült, így nem szabályosan haladt az agyag­ban a bekarcoláskor. A fekete festést a vonalak közötti területen és/ vagy a vonalakat lefedve, széles sávban találjuk (20. kép, 1—6; 21. kép 1). Ezen kívül vörös okkerfestés (21. kép 1, 3), illetve teljes felületet beborító vörös bevonat (18. kép 4; 21. kép 2) is megfigyelhető a karcolt díszes házi kerámiáknál. Házi kerámia szintén előfordul karcolás nélküli fe­kete festéssel, mely a rekonstruálható esetben egyetlen vékonyabb fekete sáv (13. kép 3a—b). Okkermaradvány kisméretű edények belső falán fedezhető fel, melyek okkertartó edények lehettek. Festett díszítés tiszadobi karcolt mintákkal való együt­tes jelentkezését már Kalicz N. és MakkayJ. említette (KALICZ—MAKKAY 1977, 43). A Nyíri Mezőségben tiszadobi környezetben előkerült nagyobb mennyiségű festett kerámiája alapján pedig Kurucz K. feltételezte, hogy bizonyos festett díszítések a tiszadobi csoport sajátjai lehetnek (KURUCZ 1989, 35-37). A B.-A.-Z. megyei középső neolitikus festett kerámiák vizsgálata során magam is megállapítottam, és bemutattam, hogy a karcolt díszítésnél ugyan jóval kisebb számban, de használatban volt a tiszadobi kerámiaművességben a bekarcolással kombinált és az önálló festett díszítés (CSENGERI 2015, 138-139). BÜKKI FINOMKERÁMIA Bükki stílusú finomkerámia kis számban előkerült a tiszadobi objektumokból is, többnyire azonban más korszakok jelenségeiből, vagy szórványleletként ismert Mezőzomboron. Rekonstruálható formái: félgömb alakú csésze/tál (28. kép 1), 3/4 gömbös csésze/tál (21/A/2001 sír edénye: 5. kép 1a—b), bomba formájú edény (13. kép 4; 29. kép 3) és nyakas „amfora” (29. kép 7; a díszítés alapján: 28. kép 2). A kora bükki (Bükk AB?) stílusra utalnak a finom, a tiszadobinál sűrűbben bekarcolt, néhány vonalból álló tompa ívű vonalkötegek (13. kép 4, 6; 28. kép 1—4), valamint a spirálmintával kitöltött belsejű díszítő há­romszögek (27. kép 5). A klasszikus bükki stílushoz (Bükk B) köthetők a sok, sűrűn bekarcolt vonalból álló vonalkötegek (29. kép 8) vagy a negatív díszes díszítő háromszögek (29. kép 6). A késő bükki stílus (Bükk C) jellemző darabjai a minimális, de rendkívül finom vonalakból felépülő, vörös, esetenként fehér inkrusztációval társuló díszítésű töredékek (29. kép 1—3, 5, 10). A Mezőzomboron elő­került darabok a bükki kerámiára általánosan jellemző formákat és díszítéseket mutatják (lásd: LICHARDUS 1974, 22-40). EGYÉB LELETEK A kisleletek között előfordul nagyméretű, lapos, rom- boidos agyaggyöngy (10. kép), tiszadobi stílusú edény­oldalból készített orsókarika (6/2001 obj.: 13. kép 1), illetve meanderdíszes edényfedő (26. kép 5). Ugyancsak a tiszadobi stílushoz köthető az a „mezőzombori típusú” arcos edény töredék, mely­ből csupán a fordított háromszög alakú arcot jobb oldalon lezáró bordadísz részlete és a fület jelképező átfúrás maradt meg (26. kép 6). Az arcos edényeket két korábbi munkában már részleteztem (CSENGERI 2011a; 2014b), így a darab elemzésétől itt eltekintek. Legközelebbi párhuzamai a Garadna-Elkerülő út, 2. lelőhelyen (CSENGERI 2011a, 72 /11-15. sz. töredé­kek/, 80, 11. kép 1—5), Encs-Fügöd-Vízre járó, 2. lelő­helyen, Hernádszentandrás-Csárda és Szegi-Ady E. u. 4. lelőhelyeken előkerült darabok (CSENGERI 2014b, 45 /4. sz./, 47 /19. sz./, 48-49 /25. sz. töredék/, 50, 7. kép 1—3). Hasonló a rásonysápberencsi arcos edény is, ott azonban nemcsak borda keretezi az arcot, hanem a teljes háromszög alakú arc emelkedik ki plasztiku­san az edény síkjából (CSENGERI 2014b, 48 /22. sz. töredék/, 2. kép).

Next

/
Thumbnails
Contents