Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Csengeri Piroska: Középső neolitikus telepnyomok Mezőzombor-Községi temető lelőhelyről
Középső neolitikus telepnyomok Mezözombor-Községi temető lelőhelyről 49 A kisméretű és nem összefüggő ásatási terület miatt a településszerkezetre vonatkozóan messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, a 3 temetkezés azonban láthatóan a 34/2001 agyagkitermelő szomszédságában, sírcsoportot alkotva helyezkedik el. Elképzelhető, hogy az agyagkitermelőtői DK-re és a síroktól DNy-ra fekvő területen előkerült néhány cölöplyuk (25/2001, 37/2001, 61/2001, 63/2001) egy neolitikus házhoz tartozott, a leletanyag hiánya és a sok más régészeti korszak jelenléte miatt azonban ez csak egy lehetőség. A sírok és az agyagkitermelő gödör összetartozása sem bizonyított, mivel csupán a 49/2001 sírból áll rendelkezésre radiokarbon adat (11. kép, CSENGERI 2015, 136, Fig. 6). Az 1. felület tiszadobi stílushoz köthető objektumai és objektumrészletei között még ennyi összefüggés sem fedezhető fel. Az AVK és csoportjai esetében a nagyfelületű feltárások bebizonyították, hogy (a közép-európai vonaldíszes kerámiához /LBK/ hasonlóan) a települések házból, a hozzá tartozó nagyméretű gödörből, tevékenységi területből és temetkezésekből álló alapegységekből/ház- tartásokból épültek fel (RACZKY-ANDERS 2006,21). Az AVK késői csoportjainak időszakában a települések belső szerkezetének változása mutatható ki a Kárpátmedence keleti felén. A Polgár környéki AVK 4 korú lelőhelyeken Raczky Pál és Anders Alexandra integráltabb térhasználatot figyelt meg (RACZKY-ANDERS 2012, 273—289). Emellett a településkoncentráció eredményeképpen a korai időszaktól eltérő, több házból álló, nagyobb lakosságszámú, faluszerű települések jöttek létre, melyeket árkokkal is körülvettek (Polgár-Nagy Kasziba, Polgár-Ferenci-hát, Hajdúnánás-Eszlári út; RACZKY 2004, 258; RACZKY-ANDERS 2009, 40; 2012, 273—289). A folyamat már az AVK 2—3 kerámiastílusokkal jellemezhető időszakban megindult, mint azt Polgár-Király-érpart jelenségei mutatják (RACZKY- ANDERS 2012,274-275). Polgár-Kása-domb-dűlőben Dani János és Hajdú Zsigmond figyelte meg a telep központi részének négy funkcionális egységre tagolódását, melyet É-ról nagyméretű agyagnyerő/huliadék- gödrök és kerek vagy méhkas alakú tárológödrök vettek körül (DANI-HAJDÚ 2004). Zárt szerkezetű települést rekonstruált Füzesi András is Kántorjánosi-Homoki- dűlő nyugati pereme lelőhelyen (FÜZESI 2012). Az 1. megtelepedési terület legmagasabb, központi részén két sorban állhatták a cölöpszerkezetes házak, közöttük egy kúttal. Az agyagnyerő/szeméttároló gödrök és az előkerült temetkezések, melyek a házakhoz kapcsolódtak, ezt a beépített területet vették körül. A szabályos tárológödröket a beépített terület peremén, illetve annak alacsonyabban fekvő részein találták (a település objektumaira és a településszerkezetre lásd FÜZESI 2012, 28—34 és 5. t.). Polgár-Piócási-dűlő lelőhelyen egy központi és egy periférikus települési egységet tártak fel az AVK 4 időszakból, a központban felszíni házakkal és nagyméretű gödrökkel, míg a periférián műhelygödrökkel, nyílt területekkel és kutakkal (NAGY et al. 2014, 220-221). Közelebbről a tiszadobi kerámiastílussal jellemezhető településekre (feltehetően a középső neolitikum 3. fázisa) vonatkozóan nincsenek részletes adataink, de sokat várhatunk két nagy település feldolgozásától. Tiszadob-O-kenézen 2002-ben Almássy Katalin és Istvánovits Eszter (ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS 2004), 2006—2007-ben pedig Scholtz Róbert és Bocz Péter végzett megelőző feltárást (SCHOLTZ 2008). Az előbbi alkalmával neolitikus és Árpád-kori jelenségek (összesen 143 objektum, ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS 2004), az utóbbi során pedig 2,8 ha-os területen több más régészeti korszak mellett a tiszadobi csoport és a kialakuló bükki kultúra településének 373 objektuma került elő (320 szabályos gödör, valamint agyagkiter- melők, kemencével ellátott szabálytalan objektumok, 20 temetkezés; SCHOLTZ 2008, 35—37). Ez a lelőhely tartható ma a legjelentősebb megásott magyarországi településnek a tiszadobi csoport időszakából. Különösen fontos, hogy a település Ny-i részén megfigyelték egy nagyméretű, több helyen tagolt árok részletét is (SCHOLTZ 2008, 36). A másik hasonló jelentőségű település B.-A.-Z. megyében található. A Koós J. vezetésével 2005-ben közel 5 ha-on feltárt Hejőkürt-LI DL logisztikai központ (Hejő-part) lelőhely neolitikus része a tiszadobi csoport kialakuló és korai időszakát képviseli.10 11 A feltárt 2496 stratigráfiai egység közül előzetesen 239 telepjelenség és 45 temetkezés köthető ehhez az időszakhoz. A feldolgozás előtt a településszerkezetre vonatkozóan csupán annyi állítható, hogy kisebb sírcsoportok nagyméretű agyagkitermelők környezetében, vagy azokba ásva kerültek elő. DK-en megtalálták a lelőhelyet kerítő árok 120 m hosszú szakaszát,11 korhatározását azonban az ásatók nem tudták elvégezni, így az nemcsak a középső neolitikumhoz, hanem a kora rézkorhoz, késő rézkorhoz, késő bronzkorhoz, esetleg a szarmata korhoz is tartozhat. 10 A feltárás közületien. A lelőhely adataira lásd még CSENGERI 2013 neolitikus adatbázisát és a HÓM RégAd 4151-07; 4212-07; 4213—07; 4214—07 és 4257—08 dokumentumait. Egyedül a kora rézkori depot került közlésre (SELJAN 2007). A középső neolitikus telep részletes feldolgozását a későbbiekben a szerző végzi. 11 Lásd HÓM RégAd 4151—07 dokumentum.
