Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Majzik Dávid: A MOKAN-Komité szerepe a kommunista hatalomváltás előkészítésében Miskolcon
A MOKAN-Komité szerepe a kommunista hatalomváltás előkészítésében Miskolcon 461 jelenlévők felsorolásakor igyekeztem felhívni a figyelmet azokra a tagokra, akik volt ellenállók voltak, mivel az ő pártállásuk egyértelműen az MKP volt, Beránné Nemes Éva is az összes MÓKÁN tagot a kommunista párthoz sorolta, és Kopácsi József a Fém- és Vasmunkás Szakszervezet képviselőjét is az MKP-hoz sorolta. Ez a megoszlás így már egyáltalán nem kiegyenlített és azt is jól példázza, hogy erre az időre gyakorlatilag a MÓKÁN egyet jelentett az MKP-val, közjogilag azonban külön szervezetként kezelték. Ez óriási előnyt adott Fekete Mihálynak. Azt sajnos nem sikerült megfejtenem, hogy az öt demokrata képviselőt melyik kategóriákba osztotta be a szerző. A második fontos napirendi pont a képviselők megválasztása volt. Az előterjesztést dr. Juhász Géza tette meg: „ Miskolc eredetileg 10 képviselő megválasztására kapott jogot. Ezen 10 képviselőn keresztül képviseletet nyer a vármegye is. Azonban Miskolc hősies magatartása, őket, mint küldötteket arra bírta, hogy eyt a számot 12-re emeljék fel. Meg vannak győződve arról, hogy ehhez a kibővítéshez megfogják nyerni az előkészítő bizottság hozzájárulását, illetőleg ezt jóvá fogják hagyni!,2f' Ezt követően Tóth Béla a MÓKÁN ellenállási küzdelmére hivatkozva javaslatot tett a képviselők pártonkénti megoszlására: 2 mandátum az MKP-nak, 1 az SZDP-nek, 2 a MÓKÁN-Komitének, 2 az FKgP-nek, 1 az MDP-nek, 2 a szakszervezeteknek, 1 az „értelmiségnek” és egy mandátumot javasolt a Miskolcért harcoló Nógrádi Sándornak. Az FKgP és az MDP képviselői ezt a javaslatot nem fogadták el érthető módon és nagyobb részesedést kértek. Farkas Mihály és dr. Juhász Géza ezek után arra figyelmeztették a bizottságot, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés minél gyorsabb összehívása érdekében nem áll mód arra, hogy vármegyében található községeket bevonják a választásba, így a vármegyét is ez a 12 meghatalmazott képviseli majd Debrecenben. Az ülés záró szakaszában Tóth Béla felszólalásában arra kérte a jelenlévőket, hogy válasszanak a miskolci Nemzeti Bizottság élére elnököt és egy titkárt. A pozíciókat betöltők nevét Vajda Gábor javaslata alapján elfogadták, így lett az elnök Tóth Béla, titkára pedig Pödör László. Az ülést lezáró aktus, a felvett jegyzőkönyv hitelesítése, előtt azonban Rácz Zoltánné (aki a férjével együtt volt tagja a MOKAN- Komiténak) kérte, hogy Barbai Ferenc hősi halott nevét foglalják bele a jegyzőkönyvbe, majd néma felállással emlékezzenek meg róla. Ezeket teljesítvén a bizottság berekesztette ülését.29 28 MNL BAZML XVII.-2.1944/1. 29 MNL BAZML XVII.-2.1944/1. A megválasztott képviselőket a következő napra egybehívott népgyűlésen ismertették: Fekete Mihály, Fülöp József, Kopácsi József, Nógrádi Sándor, dr. Petrássy Miklós, Pödör László, dr. Rácz Gábor, Rácz Zoltánné, Rónai Sándor, Tóth Béla, dr. Váczy József és dr. Zsedényi Béla. A népgyűlésen beszédet tartott dr. Zsedényi Béla, aki az MKP programjának megvalósulását reméli, mivel az egy „demokratikus NagyMagyarország”i0 létrejöttéhez vezet. A beszédeket tartók sorrendjét előzetesen megtárgyalták.30 31 Azonban az első szónoklat elhangzása után Farkas Mihály kért és kapott szót. Bevezetésként elmondta, hogy nem kívánt felszólalni, mert úgy állapodtak meg, hogy csak a miskolciak beszélnek majd, de a hallgatóságból olyan kijelentések hangzottak el, amelyeket nem hagyhat kommentár nélkül (a jegyzőkönyv nem tartalmazza ezeket a közbekiáltásokat). Beszédét nem szóról szóra rögzítette a jegyzőkönyv, de így is érdekesnek tartom idézni! „A Kommunista Párt célja visszaszerezni a nemzet önállóságát és ezért harcol a Kommunista Párt. [...] A Kommunista Párt nem akar monopóliumot, hanem együtt akar dolgozni az összes párttal. Kijelenti, hogy a Kommunista Párt Magyarországon nem akarja a proletár diktatúrát végrehajtani. [...] Azért nem lehet a szovjet rendszert bevezetni, mert a nép nagy része ezt nem akarja. Ő arról beszél, hogy mi a helyes és mi a nem helyes. Az a program, amelyet a Nemzeti Bizottság elfogadott, az lényegében a Kommunista Párté is. A Kommunista Párt terjesztette be ezt a programot. A Kommunista Párt büszke arra, hogy programjukat a Nemzeti Bizottság elfogadta. A Kommunista Párt nem mond le végcéljairól. Keálpolitikusok és azpn az úton haladnak amely a kitűzött programban van.”32 Farkas Mihály reflektálásából arra lehet következtetni, hogy a közbekiáltások (ezeket nem rögzítette a jegyzőkönyv) vagy arra vonatkoztak, hogy az MKP diktatúrát akar kiépíteni, vagy arra, hogy a közbeszólók proletárdiktatúrát akartak. Persze egy népgyűlésen nem szokatlan a bekiáltás, de ha vádló szavak voltak, akkor feltételezhető, hogy a jelenlévők közül az MKP-ban a Tanácsköztársaság örökösét látták. Azonban a következő beszédek szóhasználata alapján valóban ez a kép alakulhatott ki! Fülöp József aki az előző napi ülésen, mint a Nyomdász Szakszervezet képviselője jelent meg, az újjáépítési munkálatok hangsúlyozása közben azt mondta hogy: „A marxista munkásság követeli a munkát, a részvételt. Teendőiknek három alapelve van: először munka, 30 MNL BAZML XVII.-2.1944/2. 31 Első: dr. Zsedényi Béla, második: Fülöp József, harmadik: Rácz Zoltánné és a záróbeszédet Tóth Béla tartotta volna a megbeszéltek szerint. 32 MNL BAZML XVII.-2.1944/2.
